Széles Tomit sokan ismerik a városban, és bizonyára többen emlékeznek irigylésre méltó, vörösbe hajló hajzuhatagára. A hosszú hajat felváltotta a sármos, lányos apukához illő frizura, de a rockzene iránti szeretete megmaradt. Tomi ismét gitárt ragadott, gondolatatit, érzéseit zenébe ölti, és újra rockzenére dobban a szíve.

Volt egy kisebb vargabetű az életedben, de én úgy látom, hogy ez a hangszer visszacsábított Téged, hiszen újra gitárt ragadtál.

Igen, vissza. Volt egy kis szünet családi elfoglaltságaim miatt, ugyanis megszületett a kislányom. De most, hogy már nem kisbaba, a mezőhegyesi Pick Down zenekar felkeresett, hogy gitárost keresnek, amit örömmel elvállaltam. Először csak arról volt szó, hogy gitározni fogok, és keresünk majd egy énekest is, de addig-addig kerestünk, hogy végül megtaláltunk engem. Így a gitár mellett az énekes is én lettem.

Mi kell tudni a zenétekről? Milyen zenét játszotok?

Igazán mi sem tudjuk műfajilag behatárolni. Született egy Metál Hammer kritika is rólunk, és a kritikus sem tudtam behatárolni a stílusunkat. Az egészen kemény hard rocktól a picit lágyabb zenéig elég széles skálán mozgunk. Mi sem szeretjük saját magunkat beskatulyázni, hanem azt játsszuk, amit szeretünk, meg amit tudunk.

Szerzőként is bemutatkoztál már, ha jól tudom?

Igen, nagyrészt én írom a dalokat, és a dalszövegeket is.

Mi az, ami az alkotáshoz ihletet nyújt neked?

Minden megihlet. Próbálom úgy írni a dalszövegeket, hogy ne csak rólam szóljanak, vagy ne csak egy élethelyzetről, hanem mindenki magáévá tudja tenni ezeket a gondolatokat.

Talán már egyre kevesebb együttes vállalja fel ezt a rock-vonalat, de ti híven viszitek tovább. Itt a Dél-Alföldön ez mennyire népszerű ez a stílus? Mennyire keresik ezt a zenét, illetve az ilyen zenét játszó előadókat?

Én azt látom, hogy nagyon népszerű. Elég sok rock zenekar van hála Istennek Békés megyében is. Ez a műfaj szerintem sosem hal meg. Most a pandémia miatt sajnos nincs úgy lehetőségünk koncertezni, mint korábban, de nagyon várjuk, hogy végre újra találkozhassunk a közönségünkkel.

A legjobb út, hogy eljussatok a nézőkhöz, hallgatókhoz a jelenlegi helyzetben az, ha lemezeket adtok ki, illetve klippel jelentkeztek. Hogy álltok ezen a téren?

A tavalyi év szeptemberében kiadtunk egy nagylemezt Évek címmel. Az a helyzet állt elő, hogy hamarabb készült el a nagylemez, minthogy elkezdtünk volna koncertezni. Így sajnos még nem tudtuk a nagyközönségnek élőben
megmutatni a számokat, de a lemez megvan, kézzel fogható, rendelhető, hallgatható, sőt ingyenesen letölthető az internetről.

Mik a legközelebbi tervek?

Tervezzük egy kislemez kiadását, ami néhány hónapon belül meg is fog jelenni. Nem tétlenkedünk jelen helyzetben sem, dolgozunk keményen tovább.

Említetted, hogy a kis szünetet családi elfoglaltság okozta, hiszen megszületett Anna, a kislányod. Én láttam, hogy az a bizonyos alma nem fog messze esni a fájától. Mennyire vevő a kislányod erre a stílusra? Hogy érzed magad a bőrödben lányos apukaként?

Egyrészt nagyon féltem Őt mindentől. És bár ennek a szakmának is vannak árnyoldalai, de mindenképpen örülnék, ha ezt az utat választaná. Egyelőre úgy látom rajta, hogy tetszik neki. Amikor itt van és én gyakorlok, akkor hozza Ő is a kis gitárját meg a mikrofont, és lelkesen énekel velem.

A fiatalok mennyire szeretik ezt a stílust? Lesz utánpótlás?

Igen, lesz. Én meg is döbbentem ezen, mert azt hittem, hogy nincs erre kereslet a fiatalabb generáció körében. De szerencsére nem így van. A TV-ben is lehet látni, hogy különböző tehetségkutató műsorokba szép számmal jelentkeznek olyan zenekarok, akik nem a populáris zene irányába haladnak, hanem inkább ezt a keményebb, rockosabb vonalat képviselik. 

Online térben is láttunk már Téged, hiszen közös produkciókat adsz elő ismeretlenekkel, más előadókkal. Hogy talált meg Téged ez az új lehetőség?

Ez egy applikáció, amelyet én azért kezdtem el használni, hogy az önbizalmamat, a hangomat próbáljam ezáltal fejleszteni. Sokkal könnyebb ezt úgy tenni, ha ismeretlenekkel énekel az ember. Ezen az applikáción keresztül születtek barátságok. Elég sok énekesnőt, énekest ismertem meg, akikkel a programon kívül is közös projektekbe fogtunk azóta. Nagyon jó kis közösség alakult ki, ezen túl pedig remek lehetőség a gyakorlásra.

De a szerelmed mindenképpen a gitár marad továbbra is, gondolom?

Így van! Mindig a kislányom és a gitár marad az örök szerelmem.

Labdarúgóink számára megkezdődött az aktív időszak. Rendszeresen edzenek, és lejátszották két utolsó kvalifikációs mérkőzésüket is. A klub elnökét, László Dávidot egy kis értékelésre és a jövő felvázolására kértük.

Február vége van, ami a bajnokság kezdetét is jelenti. Hogy indul az új idénynek a TTC?

Igazság szerint a bajnokság már elkezdődött. A tavalyi év végén a covid miatt elmaradt mérkőzéseket február elején pótoltuk. Ez még a kvalifikációs bajnokságból visszamaradt két mérkőzés volt. Az első Gyulán került
megrendezésre, műfüves pályán, a Békéscsaba MÁV ellen, és ezt 1-0-ra elveszítettük. A második mérkőzést pedig Doboz ellen vívtuk meg, és 4-1-es győzelemmel sikerült abszolválnunk. Ami azt jelenti, hogy a békés megyei bajnokságot „Megye2 A” csoportban folytatjuk tovább. 13 ponttal a dobogó legalsó fokáról fordulunk neki a bajnokságnak, Gyomaendrőd és Okány van előttünk helyezésben. Egészen jó helyről indulunk, akár még az aranyéremért is tudunk küzdeni ezen a tavaszon. Komoly célt tűztünk ki magunk elé, ezért a srácok már január eleje óta dolgoznak heti három alkalommal, illetve edzőmérkőzések is voltak már.

Mit lehet elmondani a játékos állományról?

Néhány játékosunk távozott, Keszeli Rajmund a Szegedi VSE-hez, Bogár Patrik Pusztaföldvárra, Kun Dominik pedig a Békéscsaba ELŐRE-hez igazolt át. Ő egyébként utánpótlás játékos volt. Újra kezdte a játékot Szabó Sándor Patrik. Kizárólag tótkomlósiak alkotják a felnőtt csapat keretét, illetve felkerült még Nagy Attila és Molnár Imre az ifjúsági csapatból. Ők mindketten 16 esztendősek. Egyéb jelentős változás nem volt.

A feltételeket mennyire tudjátok biztosítani a megfelelő felkészüléshez illetve a meccsekhez?

Most a covid miatt teremben nem lehet edzéseket tartani, ezért a szomszédos Kaszaperre utazunk át heti rendszerességgel. A felnőtt csapat játékosai közösen viselik ennek a költségeit a jelenlegi helyzetben, amiért köszönet illeti őket. Illetve itt szabadtéren, a salakpályánkon szoktunk edzeni. Reméljük, most már jön a jó idő, az óraátállítás, és vissza tudunk térni a füves pályára is.

Nagyon fontos az anyagi háttér biztosítása. Ezen a téren mi újság nálatok?

Nem túl pozitív hírt kaptunk, csakúgy, mint Tótkomlós város összes többi civil szervezete, ugyanis az eddig kapott költségvetésünket megfelezte a város ebben a nehéz helyzetben. Próbálunk hozzá igazodni, de nagyon nehéz
esztendő elé nézünk. Ha bárki, bármivel támogatni tudja az egyesületet, azt nagyon szépen megköszönjük. Minden eddig eltervezett fejlesztés meg fog állni ebben a jelenlegi helyzetben, próbáljuk úgy átvészelni az évet, hogy jól tudjuk majd zárni év végén.

Jogosultak vagytok az adó 1%-ra is, ugye?

Igen, ha nekünk ajánlják az adó 1%-át, azt nagyon köszönjük. Ezt a támogatást általában cipőkre szoktuk fordítani a gyerekek számára. Sajnos sok a hátrányos helyzetű kisgyerek, akinek nem tudnak a szülei cipőt biztosítani. Ez a támogatás általában 200.000,- Ft körüli összeg szokott lenni, ami nagyon nagy segítség az egyesület számára. Egyébként a régi játékosok is szoktak összeszedni cipőket, amiket behoznak a gyerekeknek.

Rossz hír, hogy a nézők továbbra is ki vannak zárva a pályákról, tehát személyesen nem követhetik a meccseket.

Igen, sajnos zárt kapusak a mérkőzések továbbra is, ami szintén bevétel kiesést von maga után, hiszen a megyében a legtöbb néző általában itt van nálunk. A tótkomlósiak nagyon szeretnek kilátogatni a mérkőzésekre, de erre egyelőre várnunk kell még.

Szépen festett díszítésével sokaknak feltűnt egy egyedi külsejű lakóház a Bajcsy-Zsilinszky Endre utcán. Aki betekintést nyerhetett, azt a belső is magával ragadta. Bertóti Ottó és Sas András Aradról költözött városunkba, és szép lassan egy szövőműhelyt alakított ki a szomszédos házban. Itt fogadott minket kedves vendégszeretettel, és sok érdekes információval, András.

Hogy került Tótkomlósra ez a kis „szövő-sziget”?

Régóta kerestem egy helyet a műhelynek, és vettünk egy házat Tótkomlóson, majd rájöttünk, hogy a sok szövőszék igen helyigényes, ezért a mellette álló házat is megvettük. Így végre sikerült kialakítani egy rendes műhelyt.

Hogy találtak rá éppen Tótkomlósra?

Így alakult. Hallottam egy mondást, miszerint nem az ember választja a házat, hanem a ház választja az embert.

Honnan érkeztek Önök a mi kis városunkba?

Aradról érkeztünk.

Milyen szövőszékeket hoztak át Tótkomlósra? Ezek eredeti darabok, vagy újonnan készültek?

Vannak eredetiek is, és újabb, modernebb szövőszékek is. Az egyik szövőszékem például Tótkomlósról származik, a Háziipari Szövetkezetből. Én Békéscsabán vettem meg korábban, onnan vittem Aradra, majd visszajött velünk Tótkomlósra. Ez a „vándorszövőszékem”.

Miket készítenek elsősorban?

Először rongyszőnyegeket készítettem, ez volt a legegyszerűbb technika. Utána kezdtem el vásznat szőni, majd jött a damaszt és végül a jacquard anyag, amit nemrégiben kezdtem.

Milyen a kedvenc színvilága? Milyen színeket használ leggyakrabban?

A kedvencem a piros és a kék kombinációja.

Talán nem véletlen, hiszen Tótkomlóshoz éppen a kék szín áll nagyon közel. Milyen darabokat készítenek?

Mindenfélét készítek, szőnyegeket, törölközőket, asztalterítőket, bármit, amire igény van.

Hányan dolgoznak itt a műhelyben?

Egyelőre én egyedül dolgozom.

Mi az, amit a legjobban szeret a szövésben?

Az egész folyamatot szeretem, hiszen ez is egyfajta művészet.

Igen, valóban, ez már szinte művészet. Kitől tanulta meg az alapokat?

Egyedül tanultam szőni, könyvből. Amikor elkezdtem a tanulást, akkor kértem segítséget egy idős nénitől. Mondtam neki, hogy mutassa meg hogyan fogjak hozzá. De azt mondta, ez nagyon nehéz, és bonyolult folyamat, nem tud engem megtanítani rá. Így aztán egyedül kezdtem hozzá a tanuláshoz. A jacquard szövőszéken pedig Németországban, egy jacquard szövőtanfolyamon tanultam meg dolgozni.

Nagyon szépen berendezték ezt a műhelyt, csakúgy, mint a mellette lévő lakóházat. Talán ez is a művészet iránti szeretetről tanúskodik.

Igen, én azt szerettem volna, hogy ne csak egy átlagos műhely jöjjön létre, hanem szinte múzeumként funkcionáljon.

Ha jól tudom, gyűjti, és őrzi a tótkomlósi hagyományokat is?

Igen, gyűjtöm a régi textíliákat is. Amikor ide költöztünk Tótkomlósra, akkor találkoztam régi szőttesekkel, amik nagyon tetszenek nekem, így azokat is elkezdtem összegyűjteni. 

Mi az, ami megragadta a tótkomlósi kultúrában?

Az tetszik nagyon, hogy a kulturális élet nagyon aktív. Igyekszünk részt venni a rendezvényeken, voltunk már többször a kolbászfesztiválon, meglátogattuk a tájházakat, és a Rózsa Fürdőt is nagyon megkedveltük.

Mennyire szeretik az emberek manapság a szőtteseket?

Úgy gondolom, hogy mostanában újra divatba jött a kézimunka, így a szőttes anyagokra is megnőtt a kereslet.

Milyen anyagokat használ a munkáihoz?

Csak pamuttal, lennel, kenderrel, selyemmel dolgozom, kizárólag természetes anyagokat használok.

A kialakult járványhelyzet a helyi sportéletre is kihatással van. Juhász Tamással, a Tótkomlósi Úszó Egyesület elnökével arról beszélgettünk, hogyan halad a munka a jelenlegi nehéz körülmények között.

A járványhelyzet ellenére az úszók szerencsére továbbra is folytathatják az edzéseket.

Igen, hála Istennek nekünk nem nagyon volt megszakításunk a covid járvány miatt az igazolt versenyzőkkel. Sajnos a hobbiúszók nem vehetnek részt az edzéseken. Így van egy kis hiányérzetünk, de a versenyző csapattal tudunk folyamatosan készülni.

Úszóinknak nem csak a felkészülés illetve az edzések indultak be, hanem már a versenyek is. Milyen eredményeket értek el az ifjú sportolók? 

A jó eredmények felsorolását kezdjük a múlt év végével. Decemberben tartották a korosztályos bajnokságokat. Ezek a fiatalabbaknál régiós szinten megtartott versenyek voltak a járvány miatt. Nagyon szép eredményeket értek el, többen arany jelvényes szintet úsztak. Sajnos az éremszerzés most nem sikerült. Viszont pontszerző, 4.-5.-6.-7. helyek születtek, és ez nem a véletlen műve. Továbbá volt egy úszónk, Bányik Barnabás, aki a serdülő bajnokságon 200 m-es hátúszásban nagyon szép 3. helyet ért el, valamint 400 m vegyesen 8. helyen végzett a döntőben.

Az elmúlt hétvégék is versennyel teltek. Milyen eredmények születtek a komlósi úszóknál?

Néhány héttel ezelőtt voltunk Kecskeméten. A legkisebbek közül Acsai Lilla jeleskedett Hajdú Bogival és a többiekkel egyetemben. Voltunk Hódmezővásárhelyen is, ahol már egy picivel jobb eredmények születtek. Úgy látom, hogy a megterhelő munka mellett elkezdtek javulni az idők is, de igazából még mindig terhelésből úsznak a versenyzőink. 

A Tótkomlósi Úszó Egyesületnél generációról generációra mindig vannak kivételes tehetségek. Mi a helyzet jelenleg ezen a téren?

Én jelenleg egy közel 10 fős kerettel dolgozom. Ügyesek a gyerekek, mindenki tehetséges, de még kicsit várni kell. Van, aki most picivel gyengébben teljesít, de később akár kiemelkedő is lehet a teljesítménye, és fordítva is. Ez nagyon gyerekfüggő. Ami a legnagyobb bánatunk, hogy az alattunk lévő csoportokból nem tudunk fölhozni gyerekeket, akikből majd jó úszók lennének később, és emiatt szerintem egy hatalmas űr fog tátongani egy fél éven belül.

Milyen versenyek várnak rátok a közeljövőben?

Hódmezővásárhelyen és Békéscsabán is lesz versenyünk, de egyelőre minden képlékeny a járvány miatt, hiszen nem mindenhol tudják betartani a rendezési szabályokat. 

Említetted, hogy a nem igazolt versenyzők most nem tudnak részt venni az edzéseken. Mit gondolsz, ha ők visszatérhetnek az uszodába, kitart majd a szorgalmuk, lelkesedésük?

Igen, ettől nem félek, mert az első ciklus után is lehetett látni, hogy visszatértek, elkezdtek dolgozni, és nagyon szépen haladtak. Sajnos a járvány megint megtörte ezt a lendületet. Úgy gondolom, hogy átlendülnek ezeken a
nehézségeken, de aki ismeri ezt a sportot, az pontosan tudja, hogy a kihagyott hetek, hónapok, méterek, kilométerek nagyon-nagyon hiányozni fognak.

Gondolom, hogy már nagyon várjátok a nyarat?

Nagyon várjuk, csak a kérdés az, hogy nyáron lesz-e lehetőségünk a kinti edzésekre. Bízunk benne, hogy igen. Ha fel tudják fűteni a kinti medencét, az nem csak nekünk lenne jó, hiszen nagyon sokan járnak hobbi szinten úszni, nekik is nagyon hiányzik már ez a lehetőség. Sajnos egyelőre nem tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy mikor nyithat a fürdő a nagyközönség előtt.

Az elmúlt hetekben parázs vita alakult ki a napközikonyhán felszolgált ételek minősége kapcsán a szülői közösség és a szolgáltató között. A probléma megoldása céljából több fórumot is tartottak, ahol ütköztették a véleményeket. Hogy jelenleg hol tart az ügy, erről kérdeztük Szabó Gergely ügyvezetőt a Farbung-Gastro Kft. részéről, Prohászka Béla mesterszakácsot, Skodáné Asztalos Mónika iskolatitkárt, Dr. Gyivicsánné Majláth Ágnes tanárnőt, Horváth Katalint, a Szülői Közösség vezetőjét, Dr. Gyivicsán Györgyöt a szülők képviseletében és végezetül Zsura Zoltán János polgármester urat, a fenntartó részéről.

Elsőként Szabó Gergellyel beszélgettünk:

Igény merült fel a tótkomlósi közétkeztetés megújítására, a minőség javítására. Mire jutottak a mai találkozó alkalmával?

Örömmel tájékoztatom Tótkomlós lakosságát, hogy a mai megbeszélés eredményeként olyan változtatásokban állapodtunk meg, hogy az hosszú távon mind a gyerekek, mind a felnőttek számára előnyökkel jár majd. Bízom benne, hogy így lesz. Igyekszünk bővíteni az ételválasztékot, bár korábban is nagyon ügyeltünk a minőségre.

Milyen kifogások jelentkeztek, amelyeket igyekeznek orvosolni?

A Jankó János Általános Iskolában alakult egy csoport, akik a polgármester úrnak, alpolgármester úrnak és a jegyző úrnak írtak egy levelet, amiben kifogásokat emeltek az étkeztetéssel szemben. Megfogalmazták, hogy nem jó az étel, kifogásolható a minősége és a mennyisége is. Én, mint a Farbung-Gastro Kft. ügyvezetője, elmentem a polgármester úrhoz, hogy mik az igények, min kellene változtatnunk? Az iskolába szintén elmentem, és feltettem
ugyanezeket a kérdéseket. Erre általában azt a választ kaptam, hogy nem tudják min kéne változtatni, de ez így nem jó.

Szakmai segítséget is kértek, Prohászka Béla személyében.

Így igaz. Ha már ez így alakult, akkor meghívtuk az európai hírű szakácsot, hátha a segítségünkre tud lenni. A találkozóra, mely most jött létre meghívtuk az intézményvezetőket is. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a Jankó János Iskola szülői közösségét senki nem képviselte. A mai találkozón úgy döntöttünk, hogy készítünk egy minőségi felmérést, ahol a gyerekek és a szülők is nyilatkozhatnak arról, milyen ételeket szeretnének a kínálatban látni. A beérkezett eredményeket kiértékeljük, és ezek alapján tudunk változtatni az étlapon.

Újításként felmerült az A-B menü kérdése is, ez esetleg megvalósítható lesz hosszú távon?

Bízunk benne, hogy megvalósítható lesz. Egyelőre a lakosság számára ez még nem lesz elérhető, de kísérleti jelleggel először a felső tagozatosok számára elérhetővé tesszük ezt a lehetőséget is. Így azt gondolom már mindenki meg fogja találni a számára megfelelőt.

Prohászka Bélával folytattuk a beszélgetést:

Erre a megbeszélésre azért hívták meg Önt is, hogy megossza szakmai állásfoglalását az üggyel kapcsolatban, illetve segítséget nyújtson a Farbung-Gastro Kft-nek és a fogyasztóknak. Milyen lehetőségeket lát arra, hogy fejlesszék az együttműködést, illetve hogyan lehet még minőségibb a
közétkeztetés?

A Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetsége felkérést kapott, hogy Tótkomlóson a közétkeztetési konyha működésébe kicsit tekintsen bele, és segítsen abban, hogy a hungarikumokat, a helyi értékeket és a szezonális termékeket hogyan integrálja a közétkeztetésbe. Mivel voltak visszajelzések a fogyasztók felől az ételek minőségét, és mennyiségét illetően, ezért kérték abban a segítségemet, hogyan tudnánk ezen javítani.

Milyen konkrét javaslatokat tettek?

Konkrét javaslatot akkor tudunk tenni, ha a felek együttműködőek. Sajnos ezen az összejövetelen éppen azok a felek hiányoztak, akiknél megfogalmazódtak ezek az észrevételek. Akik megjelentek, azoknak nagyon építő jellegű, nagyon pozitív hozzászólásaik voltak. Az üzemeltető is nagyon nyitott, és polgármester úr és alpolgármester úr úgyszintén. Mi szakmailag ugyanazt a javaslatot tudjuk tenni, mint a többi településen, ahol hasonló észrevételek voltak. Például azt, hogy az étlap jelenjen meg a nyilvánosság számára, akár a Facebookon is. Az étlapon szerepeljen tájékoztatás az ételek allergén tartalmáról, beltartalmáról, vagyis, hogy mennyi a kalóriatartalma, vagy szénhidrát tartalma. Legyen fent a beszállítók neve, hogy látható legyen kik a helyi beszállítók, ami nagyon fontos, mert így tudjuk, hogy nem „utaztatott” élelmiszerről beszélünk. Az ételeknél vegyük figyelembe a fogyasztók szokásait, igényeit, tehát olyat főzzünk, amit szívesen fogyasztanak, akár egy „gasztro-team” felállítása is fontos lehet. Valamint nagyon fontos, hogy a közétkeztetés választható legyen, tehát A és B menü is szerepeljen az étlapon. Mivel a közétkeztetés csak 65%-ban fedezi a napi beltartalmi egységeket, így fontos az, hogy a szülők tervezni tudják a napi étrendet, tehát a reggelit és a vacsorát.

Főként a gyermekétkeztetésről beszélünk jelen esetben. Mi az, amivel korszerűbbé és egészségesebbé tudjuk ezt tenni, hiszen sokszor ez még családon belül is nehéz feladat?

Fontos, hogy az étlap szerkesztésénél figyelembe vegyék a helyi szokásokat és a szezonalitást. Ha szezonális alapanyagokat használunk, akkor már eleve magasabb az étel ásványi anyag tartalma és a vitamin tartalma is. Ha olyan konyhatechnológiai dolgokat alkalmazunk, ami ezeket nem roncsolja, és utána a gyerek szívesen fogyasztja, akkor már elértük a célunkat.

Skodáné Asztalos Mónika iskolatitkár véleménye:

Miért döntöttek úgy a szülők, hogy aláírásgyűjtésbe kezdenek a gyermekétkeztetést illetően?

Szeptemberben felkerestük a napközi konyhát azzal a kérésünkkel, hogy egyre több olyan étel került fel az étlapra, ami nem gyermekbarát, és szerettük volna kérni a segítségüket abban, hogy ezen változtassunk. Akkor ígéretet kaptunk arra, hogy ez meg fog valósulni, és tapasztaltunk is pozitív változást, de hamarosan újra olyan ételek kerültek az étlapra, amit nem fogyasztottak szívesen a gyerekek. Azoknak az ételeknek pedig, amiket egyébként kedvelnek a gyerekek, az elkészítése nem felelt meg az igényeiknek. Emiatt döntöttünk úgy, hogy felkeressük a szolgáltató fenntartóját, így az önkormányzathoz fordultunk. Megfogalmaztunk egy levelet, amelynek tartalmát ismertettük a szülőkkel, és azok a szülők, akik ezt a levelet aláírták, azok egyetértettek ennek
tartalmával.

Milyen arányban értettek egyet ezzel a szülők? Hányan írták alá a levelet?

Sajnos, most a pandémia miatt nehézségekbe ütköztünk a szülőkkel való személyes találkozások során, de közösségi oldalon minden osztály csoportjába felkerült ennek a levélnek a tartalma, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy végre valami elindul, és talán valami pozitív változást fogunk tudni ezáltal eszközölni. Az itt étkező gyerekek szüleinek kicsivel kevesebb, mint a fele tudta aláírni a levelet, de volt olyan szülő is, aki vidékről utazott be, mert fontosnak tartotta, hogy a neve odakerüljön a levélre, és ezzel is támogassa ezt az ügyet.

Dr. Gyivicsánné Majláth Ágnes tanárnő így vélekedik az ügyről:

A Jankó János Általános Iskola diákjai étkeznek itt a napközi konyhán. Mik a mindennapok tapasztalatai pedagógusként, és szülőként?

Először, mint szülő vettem észre a minőségbeli hanyatlást, mert mi nagyon sokáig étkeztünk a menzáról. Azt vettük észre, hogy nagyon sokat romlott az ételek színvonala. Az én gyerekeim kifejezetten jó evőnek számítanak, mégis panaszkodtak, és rendszeresen éhesen jöttek haza. Ekkor, mint pedagógus, elkezdtem az iskolában egy picit nyomozni, hogy csak az én gyerekeim lettek hirtelen ilyen válogatósak, vagy pedig másnak is gondot okoz ez. Az osztályok döntő többsége ezen a véleményen volt. Alig volt olyan gyerek, aki tartózkodott volna a válaszadástól, vagy pozitívan nyilatkozott volna. Úgy gondolom, hogy az iskolának is nagyon fontos, hogy a gyerekek milyen minőségű ételt kapnak, az intézménynek szem előtt kell tartania, hogy a gyerekek megfelelő színvonalú szolgáltatást kapjanak. Az alsós pedagógusok, akiket megkérdeztem, azt nyilatkozták, hogy rendszeresen teli tányérokat visznek vissza a gyerekek, és nagyon sok étel kerül a moslékba.

Így került sor arra, hogy a szülők léptek fel?

Igen! Én akkor úgy gondoltam, hogy nem pedagógusként, hanem - mivel magam is három kisgyermek édesanyja vagyok – szülőként indítunk egy olyan kezdeményezést, amiben megfogalmazzuk a kritikánkat, véleményünket, és ezt eljuttatjuk az önkormányzathoz. Nem az volt a célunk, hogy minél több aláírás legyen, hiszen ha ez lett volna, akkor végigjárjuk a szülőket. Nyilván ez most a járvány miatt nem lett volna célszerű, de úgy gondoltuk, hogy azért több aláírás szerepeljen a levélben, nehogy úgy gondolják, hogy ez csak 3-4 szülő véleménye.

Horváth Katalin, a Szülői Közösség elnöke így nyilatkozott:

A megindított párbeszéd február 16-án folytatódott tovább, amelyen a Jankó János Általános Iskola nem képviseltette magát. Miért alakult ez így? 

Én, mint a szülői közösség vezetője semmiféle meghívást nem kaptam erre a találkozóra. Előtte egy héttel már volt egy megbeszélés az önkormányzatnál, ott sem hangzott el az, hogy egy hét múlva bármiféle egyeztetésre sor fog kerülni. Tudtommal az intézményvezető jelezte a konyha számára, hogy az iskolában kialakult vírushelyzet miatt Ő nem tud részt venni a megbeszélésen. Emiatt természetesen a többi pedagógus sem tudott megjelenni ezen az eseményen. Én pedig sajnos semmilyen formában nem értesültem erről, így részt venni sem tudtam.

Dr. Gyivicsán György szülőként a következőket mondta:

A felmerülő probléma kapcsán nyilván mindenki a megoldást keresi. Milyen javaslata lenne a szülőknek ezt illetően?

Semmilyen javaslatunk nincs, és nem is hiszem, hogy kellene, hogy legyen, hiszen igazából csak egy panaszt fogalmaztunk meg. Azt is csak azért fogalmaztuk meg, mert előtte a szülők már jelezték a vállalkozó felé, hogy
nincsenek megelégedve az étel minőségével. Szerintem a vállalkozónak észre kellett volna vennie, hogy egyre kevesebben járnak oda étkezni, illetve egyre többen viszik vissza az ételt szinte érintetlenül. Többszöri jelzésre sem vette észre, hogy nem jó az étel minősége. Lehet, hogy ideig-óráig látszott javulás, de hosszú távon nem történt számottevő változás. Amikor láttuk, hogy ennek így nem sok értelme van, akkor benyújtottuk ezt a panaszt az önkormányzat felé, hiszen ő a napközi konyha fenntartója. Zsura Zoltán polgármester úr behívott minket. Sérelmezte azt, hogy miért nem eleve hozzá fordultunk, hiszen ő a fenntartó. Majd egy hét múlva ismét behívott minket, aminek meg az lett az eredménye, hogy miért nem a vállalkozóval beszéljük meg ezt a problémát? Ebből éreztük azt, hogy az önkormányzat részéről is van némi tanácstalanság. Úgy gondolom, hogy mi szülők nem vagyunk sem szakácsok, sem dietetikusok, nem hiszem, hogy nekünk ezzel kellene foglalkoznunk. Úgy gondolom, hogy a szülő neveljen gyereket, a tanár tanítson diákot, és az élelmezésvezető az pedig főzzön jó ételt. Nem nagyon értem, hogy mi az önkormányzat üzenete azzal, hogy minket hétről-hétre összehív. Én jeleztem a polgármester úrnak, hogy olyan emberek, akik nem értenek az ügyhöz, hiába ülnek össze többször, abból még nem fog megoldás születni. Talán olyan embereknek kéne erről beszélni, akik értenek hozzá. A megoldás az lenne, hogy mindenki a saját feladatát végezze el jól. Hallottunk olyat is, hogy majd két-háromhetente sztárszakács fogja megmutatni, hogy milyen jól tud főzni, de nem háromhetente egyszer kell jól főzni, hanem hétről-hétre, és napról-napra.

Akkor most hogyan tovább?

Szerintem a szülők megtették a maximumot, hiszen figyeltek a gyerekekre, észrevették, hogy éhesen mentek haza. Azt még zárójelben megjegyezném, hogy vannak olyan szülők, akik meleg vacsorát tudnak adni a gyerekeknek este, de sajnos vannak olyan családok, ahol ezt nem tudják megtenni. Ezeknek a gyerekeknek csak egy lehetőségük van meleg ételt enni a nap folyamán, az pedig éppen az, amit a napközi konyhán főznek. Ha ott nem tudják megenni az ebédet, akkor ők valószínűleg aznap nem esznek meleg ételt. Tehát mi a jelzést megtettük. Azt nem igazán értjük, hogy miért lett ebből ekkora ügy. Mi csak azt szeretnénk, ha a gyerekek nem éhesen jönnének haza az iskolából.

Várható-e további párbeszéd a konyhával?

Igazából beszélhetünk, csak nem látom értelmét. Érdemben mi nem tudunk ahhoz hozzászólni, hogy miből mennyit főzzenek, vagy mit, hogyan ízesítsenek. Nekünk nem ez a szakmánk. Ez az, amit a konyha valamiért nem hajlandó megérteni. Nekünk nincs is több szerepünk, meg jogunk se, nem akarunk ebbe beleavatkozni. A konyhának van egy fenntartója, akinek az lenne a feladata, hogy ezt kezelje, csak látszólag ezt ő sem tudja kezelni. Olyan, mintha mindenki tőlünk várná a választ. De a választ nem nekünk kell megadni.

A vállalkozó felajánlott egy olyan lehetőséget, hogy létrejöjjön egy „gasztro-team”, amiben természetesen helye lenne a szülőknek is. Egy ilyen együttműködésre hajlandóak lennének?

Szerintem ez is felesleges látszatintézkedés. A vállalkozónak bőven elég lenne, ha látná azt, hogy egyre többen visszaszoknak a napközi konyhára, illetve egyre többen üres tálcát visznek vissza. Nem igazán értem ezt a „gasztro-team”- elképzelést. Ezzel is úgy tűnik, mintha az lenne a cél, hogy a felelősség lekerüljön az ő vállukról. Aztán ha bármi nem jó, akkor lehessen a „gasztro-team”-re mutogatni.

Zsura zoltán János polgármester így vélekedik:

Milyen kéréssel fordultak Önhöz a Jankó János Általános Iskola és Gimnázium szülői közösségének képviselői?

Még január végén kaptam egy levelet a szülői közösségtől, melyben az szerepelt - és ennek aláírásokkal is nyomatékot adtak - hogy a napközi konyha által előállított étel szerintük nem megfelelő minőségű és mennyiségű. A gyerekek nem igazán laknak jól vele. Tudomásuk szerint nagyon sok ebéd kerül vissza szinte érintetlenül.

Hogyan tud segíteni ezen a téren az önkormányzat?

Mivel velünk áll szerződésben a Farbung –Gasztro Kft, illetve mi bíztuk meg ennek a tevékenységnek az ellátására, így kötelességünk ebben a dologban közvetíteni. Ennek kapcsán elkezdtük a szervezést. Először azokkal az intézményvezetőkkel ültünk le, akik innen oldják meg a gyermekélelmezést. Ez a Jankó János Általános Iskola és Gimnázium, a Szlovák Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda illetve a Szociális Szolgáltató Központ és a Ligeti Óvoda, amelyek innen szolgáltatnak élelmet. Ezen a megbeszélésen alapvetően az irányok arrafelé mutattak, hogy túl nagy gond nincsen. Többen kifejtették, hogy az a szubjektív vélemény, amit a gyerekek ki tudnak fejteni a napi élelmezéssel kapcsolatban, elég széles palettán mozoghat. Úgyhogy úgy
döntöttünk, hogy tovább kell lépni. A következő körben meghívtuk azt a szülői team-et, akik az aláírás gyűjtést szervezték.

 A párbeszéd tovább folytatódott, hiszen a napközi konyhán egy szélesebb körű találkozó került megrendezésre, ami teljes mértékben nem érte el a célját, illetve nem úgy valósult meg, ahogy azt tervezték.

Sajnos nem. Körülbelül 18-20 fő jelent meg az egyeztetésen, ahol sajnos épp az a szülői közösség nem képviseltette magát, akik ezt az aláírásgyűjtést szervezték, és ők képviselték volna azt az irányt, amit szeretnénk elérni. Itt elmondhatták volna, hogy szerintük mi a rossz, mivel van probléma.

 Az említett találkozón a konyha dolgozóin, valamint az intézményvezetőkön kívül egy szaktekintély is megjelent. Ki látogatott el Tótkomlósra és milyen célból hívták meg?

Prohászka Béla Venesz-díjas mesterszakács Békéscsabáról jött el hozzánk Szabó Gergely meghívására. Ő korábban részt vett a Mintamenza program menedzselésében is. Így kapóra jött, hogy az Ő véleményét is meghallgathatjuk, és ennek kapcsán információhoz juthatunk, hogy a nálunk tapasztalt probléma miből adódhat. Egy rövid kis előadás keretében elmondta, hogy mire is lehet számítani a gyermekélelmezés kapcsán. Ami bennem megmaradt, az az, hogy, nem nagyon kötötte különleges előírásokhoz az étkeztetést. Azt mondta, hogy ha a gyereknek ízlik a hamburger, akkor azt kell neki adni, persze egy picit idézőjelbe téve. Ezzel próbálta kifejezni, hogy olyan étkeket kell főzni, amit a gyerekek szívesen fogyasztanak. Nyilván azt is tudjuk, hogy erre nincs mindennap lehetőség.

Az említett panasznak mi lehet a megoldása? Hogyan tudják ezt a problémát orvosolni?

A beszélgetés kapcsán előkerült az az elégedettségi űrlap is, amit korábban én egy beszélgetés során már láttam, amikor meghívtam az intézményvezetőket a hivatalba. Ezt a Ligeti Óvodában készítették el, és azok az óvónők és dajkák töltötték ki, akik részt vesznek a gyerekek ebédeltetésében. Ebben 1-től 5-ig értékelték az aznapi menü közkedveltségét. Ezt jónak tartottam én is. Ennek a továbbfejlesztett változatát hozta el a Farbung-Gasztro Kft. erre a beszélgetésre. Talán elsőként ennek a kitöltetése lehet az, amivel elkezdhetjük. Szerintem 2-3 héten keresztül ezeket az adatlapokat ki kell tölteni. Ezekből jól látható lesz, hogy mi az, ami bejön a gyerekeknek, és mi az, amit felesleges elkészíteni, mert csak a moslékban fog landolni. Utána lehetne a teamfelállításához hozzáfogni, amit ugyancsak ezen az egyeztetésen határoztak el. Ez a csoport részt vehet az étlap összeállításában, ezáltal lehetősége van, akár a szülőknek, akár az intézményben dolgozóknak, akár még az idősebb diákoknak is elmondani a véleményüket arról, hogy mit ennének szívesen. A konyha vezetése ígéretet tett arra, hogy ezt figyelembe fogják venni. A harmadik, ami ezen a beszélgetésen körvonalazódott, az A-B menü lehetősége, amely a második fogás választására ad lehetőséget. Ezzel a szülők élhetnek a következő heti menü megrendelésénél, ezalapján kiválaszthatják a legkedvezőbb ételt, amit a gyermekük szívesen fogyasztana el. Én azt gondolom, hogy ha ez a három dolog meg fog valósulni, akkor ez nagy előrelépés lesz a gyermekélelmezésben Tótkomlóson. Egyébként az elmúlt napokban már többen jelezték, hogy máris van változás. Érzékelhető az elkészült ételek mennyiségén, minőségén és milyenségén. Ha csak azt elértük, hogy valami megmozdult, akkor már megérte foglalkozni a dologgal. Arra biztatok mindenkit, hogy bátran mondják el, hogy mi a véleményük és bízom benne, hogy jóirányba tudjuk terelni ezt az ügyet, és végül olyan minőségi ételek kerülnek a napközikonyhán az asztalra, ami hosszú időre biztosítja azt, hogy a gyerekek jóízűen egyék az ebédet, és jóllakva hagyják el az ebédlőt.

A kerékpárút építésének befejezése kapcsán két kampány meghirdetésével kívánják népszerűsíteni a kerékpározást településünkön. A részletekről Deák- Fogarasiné Borsányi Csilla igazgatási ügyintézőt kérdeztük.

Befejeződött a kerékpárút kiépítése. A kerékpárút birtokba vételéhez illetve megismeréséhez kapcsolódóan különböző felhívásokat intéztek a lakossághoz. Melyek ezek?

Három kampányt indítottunk most útjára. Az egyik a „Bringázz a suliba”  elnevezésű kampány, a másik a „Bringázz a munkába” elnevezésű kampány, illetve egy rajzpályázat is indult. A „Bringázz a suliba” kampányra olyan gyerekek jelentkezését várjuk, akik kerékpárral járnak iskolába. Egy hónap időtartam alatt 5 alkalommal kell azt igazolni fényképpel, hogy kerékpárral érkeztek az iskolába. Ezeket a fényképeket a bringazzasulibatk@gmail.com e-mail címre várjuk szeretettel. A jelentkezési lapokat szintén erre a címre várjuk.

Az ügyes kezűeknek is lesz ismét rajzpályázat.

Így van, a rajzpályázat során a kerékpáros szemlélet kialakítása a cél. A gyerekek több korosztályban nyújthatják be a rajzaikat. Természetesen értékes ajándékok kerülnek majd kisorsolásra. A „Bringázz a munkába” kampányunkkal a város lakosságát kívánjuk megszólítani. Szintén jelentkezési lapot kell kitölteni, és elküldeni a bringazzamunkabatk@gmail.com e-mail címre, és ide várjuk az 5 alkalommal elkészült fényképeket is, amik igazolják, hogy valóban kerékpárral jutott el a jelentkező a munkahelyére.

Az érdeklődők honnan tudják beszerezni a jelentkezési lapokat?

Jelentkezési lapokat személyesen itt nálunk a hivatalban is be lehet szerezni, eljutattunk az iskolákba is ezekből, illetve a totkomlos.hu oldalról is le lehet tölteni.

A pályamunkákat valamint a jelentkezési lapokat ide a polgármesteri hivatalba kell eljuttatni, vagy az iskolák is besegítenek ezek továbbításában?

Besegítenek az iskolák is, de természetesen hozzánk is be lehet hozni, vagy a megadott e-mail címekre is be lehet küldeni a fényképekkel együtt. Természetesen a rajzokat eredetiben szeretnénk megkapni.

Mikor van a pályamunkák leadási határideje?

A „Bringázz a munkába” és a „Bringázz a suliba” kampányunk határideje március 16., a rajzpályázatra pedig március 5-ig lehet leadni a rajzokat.

 Lassan mindenki megismeri a kerékpár utat, de megjelent erről egy kiadvány is.

 Igen, egy eredmény kommunikációs kiadvány, amiben az elért célokat próbáltuk összefoglalni.

Február eleje óta látványos átalakuláson esett át a város szívében található COOP áruház. A felújítási munkák során kívül és belül is megszépül az üzlet. Gáspár Gyöngyi üzletvezetővel az újranyitásról beszélgettünk.

 A COOP áruház most először van bezárva a vásárlók előtt. Mivel várjátok vissza őket a felújítást követően?

Március 11-én szeretnénk újra nyitni, a hosszú szünet után. Nyitási akciókkal várjuk vissza kedves vásárlóinkat, ezen kívül széles csemegepulttal, friss tőke- és baromfihús termékekkel, Fornetti termékekkel, zöldség-gyümölcs kínálattal, iparcikkekkel és újdonságként, hidegkonyhai készítményekkel várunk mindenkit szeretettel.

Mire számíthatnak a vásárlók, mitől lesz igazán komlósi a COOP?

Helyi értékeket megjelenítő fotókkal fogjuk dekorálni az üzletet.

Készültök-e újdonságokkal, meglepetésekkel a nyitásra?

A megszokott áruválasztékkal várjuk a vásárlókat, újdonságként az említett hidegkonyhai készítményeken kívül a tőkehúsok kerülnek bevezetésre a baromfihús mellett.

Mikor érkezhetnek a vevők a megújult üzletbe?

Március 11-től várjuk szeretettel a vásárlókat!

Fekete Tibort, a COOP Szolnok Zrt. vezérigazgatóját az üzlet felújításának folyamatáról, az áruházlánc üzletpolitikájáról, valamint az újranyitást követő változásokról kérdeztük.

Milyen felújítási munkálatokat végeznek a tótkomlósi COOP áruházban?

Február 6-án bezártuk az üzletet, mert egy sokkal korszerűbb üzletet szeretnénk a tótkomlósi lakosság számára biztosítani, illetve a környező településeknek is, hiszen nagyon sokan járnak be Tótkomlósra vásárolni. Ez egy komplex boltmegújítási program része. Előzményeként szeretném elmondani, hogy egyik boltunkkal 2016-ban megmérettettünk egy országos versenyen. Ez a debreceni Jerikó úti boltunk volt, ami elnyerte az Év Szupermarketje címet. Ebből láttuk, hogy tudjuk a jövőt építeni, fenntartható kereskedelmet tudunk biztosítani azokban az üzletekben amelyekkel rendelkezünk illetve amihez időközben hozzájutottunk. A Szarvas-COOP-al 2019 év végén kötöttünk egy stratégiai megállapodást, amelynek eredményeképpen a Szarvas-COOP integrálódott a COOP-Szolnokba. Így jutottunk el oda, hogy a Szarvas-COOP legnagyobb üzlete a tótkomlósi bolt. Úgy ítéltük meg, hogy érdemes arra a helyi lakosság, hogy az új, komplex boltmegújítási programunk részeként ezt az üzletet is felújítsuk. Mintegy 150-160 millió forintnyi összeget költünk erre az üzletre. Ebbe beletartozik, hogy megújuló energiákat használunk. Itt korábban a hűtők úgymond hulladék hőt termeltek, tehát kiment az utcára a hűtők által termelt hő. Ezt visszaforgatjuk egy hőcserélőn keresztül, tehát nyáron hűtésre, télen pedig fűtésre fogjuk használni. A környezettudatosság is nagyon fontos szempont a felújítás során. A dolgozók létszáma nem változik, egy nagyon jó kollektíva dolgozik ebben az üzletben, vidámak, barátságosak, én azt gondolom, abszolút tótkomlósi kollektíváról beszélhetünk. Ugyanakkor ez a bolt a mi besorolásunk szerint eddig egy Szuper 1-es kategóriába tartozott, de a megújítás után Szuper 2-es kategóriába lép, ami azt jelenti, hogy bővebb választékkal készülünk a vásárló közönségnek. Hogy egy példát is mondjak: hidegkonyhai készítményekkel bővül a választék, de egyre nagyobb az igény arra, hogy a kényelmi termékek is szerepet kapjanak egy-egy üzlet választékában, ezért ezeket a termékeket is behozzuk. Illetve figyelünk azokra a vásárlókra is, akik valamilyen allergiával, intoleranciával élnek, és bizonyos „mentes” termékeket szeretnének vásárolni, ennek a termékkörnek is egy jóval szélesebb választékát fogjuk tudni bemutatni.

Nyilván külsőségekben is megváltozik az üzlet. Milyen változásokkal szembesülhetnek majd a vásárlók? 

A fő logónk megmarad, hiszen a COOP-Szolnok is a COOP üzletlánc tagja, ugyanakkor ebben a boltmegújítási programunkban, a többi üzletünkben is nagyon figyeltünk arra, hogy mi szövetkezeti gyökerekkel rendelkezünk.
Elődeink 1946. június 2-án alapították a COOP-Szolnok jogelődjét, a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ-t. Ott a helyi emberek hozták létre az üzleteket, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy a vásárlók, az itt élők magukénak érezzék ezt az üzletet, és ezt meg fogjuk jeleníteni Tótkomlós egy-egy nevezetességének a fotójával, amit az üzletben fogunk kitenni. Annyiban lesz még változás, hogy betekintő ablakot is fogunk biztosítani, tehát nem ragasztunk le minden ablakot, hogy jól látható legyen, hogy itt tárt karokkal várjuk a kedves vásárlókat.

Ahogy a munkálatokból látszik, az eladótér is sokkal korszerűbb és szebb lesz. 

Ez az, ami a leginkább látható lesz a vásárlók számára, de természetesen a hátteret is megújítjuk, hiszen ez az üzlet ilyen komplex felújításon építése óta nem esett át. Mintegy 700 m 2 -es eladóteret kapunk, egy picit bővítettünk, hiszen a korábbi dohánybolt területét is „hozzácsaptuk” újra az üzlethez, amire azért volt szükség, hogy nagyobb választékot tudjunk biztosítani. Modern berendezésekkel fogjuk megtölteni az üzletet, amivel az egyes termékeket sokkal inkább ki tudjuk emelni, és készülünk a világítás megújítására is.

Tótkomlós legnagyobb üzletéről van szó, így nagyon fontos az árfekvés. Ezt illetően miről tud beszámolni a kedves lakosságnak?

Semmiben nem változnak az árak, továbbra is ugyanazokkal az árakkal dolgozunk, mint az összes többi boltunkban. Tehát az, hogy felújítjuk, nem jelenti azt, hogy magasabb árakkal fogunk dolgozni, nem erről szól a
boltmegújítási programunk. Arról szól, hogy egy szélesebb választékot tudjunk biztosítani a kedves vevőknek, ugyanakkor sokkal több akció is lesz, mint ahogy említettem egy magasabb kategóriába lép be az üzlet, és több termékből több akciót is fogunk tudni szervezni. Természetesen március 11-én nagyon sok nyitási akcióval és ajándékkal várjuk a kedves vásárlókat.

Nemrégiben vezető váltás történt a Komlós Településszolgáltató Kft. élén. Az alábbi beszélgetésben az új ügyvezető igazgató, Czuczor Attila mutatkozik be olvasóinknak. Riportunkból kiderül, hogyan sikerült beilleszkednie a munkatársak közé és milyen tervei vannak a jövőt illetően.

Mennyire sikerült megismernie a Rózsa Fürdőt az eltelt körülbelül egy hónap alatt?

Igyekszem megismerni a területet és a kollégákat, kezdem felvenni a ritmust. Nagyon sok információt kaptam, ezt igyekszem hasznosítani. Hála Istennek van segítségem is, hiszen nagyon erős szakmai támogatást kaptam a kollégák részéről.

Amikor az ember megpályáz egy ilyen nagy feladatot, akkor nyilván valami motiválja. Mi volt az, ami Önt arra késztette, hogy megpályázza a Komlós Településszolgáltatási Kft. ügyvezetői posztját?

Talán a feladat összetettsége az, ami a legnagyobb kihívást és legnagyobb próbatételt jelentheti most nekem a következő időszakra. 4 évre választott meg a testület, és feladatunk lesz bőven, hiszen itt nem csak a fürdő és a gyógyászat üzemeltetéséről van szó, hanem egy teljes város üzemeltetéséről és Európai Uniós projektekről is. Ha csak ezt az évet nézem, akkor azt mondom, hogy két projekt be kell, hogy fejeződjön, mégpedig az inkubátorház és az ipari park. Már ez a kettő úgy gondolom, hogy teljes embert kívánna. De van egy jó csapat, és remélem, mielőbb látják majd annak az eredményét az itt lakók, hogy hatékonyan és jól fogunk dolgozni.

Az eddig tapasztaltak alapján, melyik területen látja leginkább szükségét a fejlesztésnek, odafigyelésnek?

Mindenhol. A fürdő a pandémiás helyzet miatt sajnos nem tud teljes létszámban és teljes kapacitással működni. Egy teljesen új életciklus kezdődik majd, ha már legalább részleges nyitásra lesz lehetőség. Egyedül a gyógyászat tudta megtartani a „vendégkörét”. A településüzemeltetésnél megy, halad a munka, ott azonban a géppark elöregedése ad újabb feladatot. A munkaerő szervezése is fontos feladat. Törekszünk arra, hogy minden kolléga jókor, jó helyen legyen. A két futó projekttel pedig mindennapos teendők vannak. Ezzel kapcsolatban remélem, hogy az utolsó negyedévben már pozitív hírekről tudunk majd beszámolni.

A Rózsa Fürdő mindig a komlósiak szívügye volt. Mit tud ígérni, illetve milyen lehetőségeket tud felvázolni a Rózsa Fürdő fejlesztése tekintetében, hiszen ez mindig foglalkoztatja a lakosságot?

Úgy gondolom, hogy a fürdő az egyik ikonikus intézménye a környéknek. Feladataink lesznek. Van egy elnyert projektünk a gyógymedence felújítására, a burkolat cseréjére, és remélem, hogy már elmondhatom, hogy a 2021-2027-es uniós ciklusban szeretnénk egy nagyobb beruházást végrehajtani itt a fürdő területén. Mindezek tudatában azt hiszem, elég jelentős változásnak nézünk elébe, de mindez egyelőre előkészítési stádiumban van. Mindenképpen szeretnénk, ahova lehet, a vendégek számára is látható fejlesztéseket elvégezni. Emellett úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a fürdő működését biztosító infrastruktúra is megújuljon. Jobb és hatékonyabb működést szeretnénk, mire újra nyithat a fürdő a vendégek előtt.

Ha a fürdő megnyithatja kapuit, akkor nyilván nagy igény lesz a programokra is. Ezen a téren, hogy tudnak majd színesíteni?

Vannak új ötleteink, és vannak olyan programok, amiket az eddig tapasztaltak alapján érdemes tovább vinni. Újdonságokra is igényt látok, de sajnos a konkrétumokról nem nagyon tudok most beszámolni, mert helyzetben a fürdő nyitása az elsődleges cél. Természetesen szeretnénk programokat, és ezért szívesen együttműködünk akár a civil szervezetekkel, akár a kultúráért felelős területekkel, de egyelőre konkrét dolgokról nem tudok beszámolni.

Az elmúlt hetekben nyilván Tótkomlóssal is meg kellett ismerkednie, hiszen a fővárosból érkezett hozzánk. Mik az első benyomásai?

Többeknek elmondtam már, hogy gyakran átjártam Párkányba jó sztrapacskáért, mert imádom. Ott az utcanév táblákon fölül szlovákul, alul magyarul vannak kiírva a nevek. Amikor ideértem Tótkomlósra, akkor ugyanez az érzés fogott el, csak itt fordítva szerepelnek a magyar és a szlovák feliratok. Egy picit mezővárosban érzem magam, hiszen a település elrendezése ezt mutatja. Ami számomra nagyon pozitív, az a nyitottság, amit az emberek szemében, és viselkedésében látok. Ahogyan letegeznek, az őszinte megnyilvánulások, a segítségnyújtás. Ez nagyon jólesik, nem is reméltem, hogy ilyen lesz a fogadtatás. Úgy gondolom, hogy ez érték, és akik idelátogatnak, majd ha már lehet, akkor ők is ilyen barátságos fogadtatásban részesülnek majd.

Az Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójával, Krcsméri Jánossal a félévzárásról, az online oktatás tapasztalatairól és a második félévre vonatkozó terveikről beszélgettünk.

A művészetoktatásban sem volt könnyű elkezdeni a tanévet jelen körülmények között. Hogy sikerült lezárni az első félévet?

Nagyon nehéz volt. Rögtön szeptemberben lezárták mindkét iskolát a pandémia következtében. Nálunk akkor volt a pótbeiratkozás, mivel tavasszal a lezárások miatt nem tudtunk kampányt szervezni. Elmaradtak a hangszerbemutatók, amiket a zeneoktatás érdekében szervezni szoktunk. Úgy terveztük, hogy ezeket szeptemberben pótolni fogjuk, de sajnos erről is le kellett mondanunk. Teljesen érthető, hogy amikor az elsős gyerekek szülei szembesültek az online oktatás nehézségeivel, akkor már nem merték vállalni a zeneoktatást is mellé. Végül azért rendeződött a helyzet. Elsősorban a két iskola segítségének köszönhetően elkezdhettük a tanévet. Némi késéssel ugyan, de végül realizálódott a tanulói létszám, 228 fővel. Békéssámsonon és Kaszaperen is van telephelyünk. Békéssámsonon 41 fővel, Kaszaperen 21 fővel tudtunk kezdeni az oktatást. Az összes tanszakunkon elindult a munka.

Hogyan zajlanak a hangszeres órák?

Természetesen betartunk minden járványügyi szabályt, fertőtlenítünk, és a lázmérés is mindennapos. Bent a hangszeres órán engedélyezett a maszk nélkülözése. Nehézségünk abból adódik, hogy a középiskolásoknál a személyes jelenlét nem megengedett. Náluk online formában történik az oktatás. A tanév során tervezett országos versenyeket a szakminisztérium írja elő az Oktatási Hivatallal karöltve. Ezek vagy elmaradtak, vagy online formában kerülnek megrendezésre. Ennek ellenére készülünk a Megyei Fafúvós Versenyre, az Országos Mélyrézfúvós Versenyre, tehát próbálunk jelen lenni, és próbáljuk motiválni a gyerekeket, hiszen ebben a helyzetben a legnehezebb, hogy célokat tűzzünk ki számukra. Két hangversenyt is tartottunk, természetesen zárt ajtók mögött, de a Komlós TV-ben megtekinthető volt, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. Az egyiket decemberben, a karácsonyi hangverseny helyett, egyet pedig januárban, a Magyar Kultúra Napján tartottunk meg.

A tavaszi hosszú kiesés mennyire nyomta rá a bélyegét a növendékek teljesítményére, hiszen a hangszeres próbáknál nagyon fontos lenne a személyes jelenlét?

A tavaszi időszak nagyon furcsa volt, hiszen először szembesültünk azzal, hogy online formában kell oktatnunk. Mi a legegyszerűbb felületet választottuk a kollégáimmal, és a Facebook Messenger szolgáltatásán keresztül tartottunk a kapcsolatot a növendékekkel. Gyakorlatilag gond nélkül működött a dolog, amiben a szülők is nagy segítségünkre voltak, így nem kellett leállnunk az oktatással. Elsődleges cél a szintentartás volt, de örömmel mondhatom, hogy haladni is tudtunk, és ami a legfontosabb, hogy be tudtuk fejezni a tanévet. Az őszi indulásnál pedig már engedélyezett volt a személyes jelenlét a művészeti iskolákban, ami hála az égnek az óta is így van. Zenekari próbát nem tudunk tartani egyelőre. A gyermekzenekarral Forró Gyula kolléga kisebb szólampróbákat tart, de én az ifjúsági zenekarral sajnos egyáltalán nem tudok próbálni.

Tekintsünk egy kicsit előre, amennyire lehet! Milyen terveik vannak a második félévre vonatkozóan itt a zeneiskolában és a zenekarokat illetően?

A munkatervünket sajnos átírta a járványhelyzet, de készülünk az online versenyekre. Bízunk abban, hogy a június 4-6-ig tervezett országos versenyre már el tudunk jutni a növendékeinkkel, hiszen nagyon készülünk rá. Ha nézők esetleg nem is lehetnek még, de reméljük, már személyesen tudunk megjelenni ezen a versenyen. Én arra biztatom a kollégákat is, hogy tartsák meg a tanszaki hangversenyeket is, mert a szülők nagyon érdeklődtek a gyermekek teljesítménye felől, és nagyon örültek, amikor a felvételeket el tudtuk küldeni nekik a fellépésekről. A zenekarokat illetően is vannak tervek és meghívások is. Tavaly négy helyre nem tudtunk eljutni, Luxemburgba, Szlovákiában két helyre is, és Görögországba is volt meghívásunk. Idén meghívásunk van Észtországba augusztusra, visszafelé megállnánk Krakkóban, ami már tavaly is tervben volt. Májusban Pozsonyba van meghívásunk, de ez mind a járványhelyzettől függ egyelőre. Ha megnyílnának a lehetőségeink, akkor természetesen a gyermekzenekarnak is szerveznénk valamilyen utat, hogy összekovácsolja az utóbbi egy évben kicsit szétszóródott csapatot. Ezek a terveink, és nagyon várjuk a feloldást, hogy visszatérjen az életünk a régi kerékvágásba.

Az országos oltási terv alapján a szociális szférában dolgozók és az idős gondozottak az elsők közt – az egészségügyi dolgozók után - kapták meg a koronavírus elleni védőoltást. Szpisák Attila lelkész urat arról kérdeztük, hogy hogyan estek át intézményeikben a gondozottak és a dolgozók a védőoltáson.

Lelkész úr, az első és talán legfontosabb kérdés az, hogy érzik magukat a gondozottak és a dolgozók, hiszen tudjuk, hogy többen is átestek korábban a koronavírus fertőzésen?

Igen, a munkatársaim és a gondozottak is átestek már a fertőzésen. Hála Istennek, már karácsony előtt kijelenthettük, hogy a bentlakásos ellátottaink, akik elkapták, már túl vannak a betegségen. A munkatársaknál szintén volt egy nagyobb hullám november környékén. Akkor voltak, akik kétszer is beleestek a fertőzésbe, és akkor nagyon betegek voltak. De jelen pillanatban tudomásunk szerint nincsen vírusfertőzés az otthonban. Sőt, eljutottunk már az első oltásig is, a Pfizer-BioNTech vakcináját kaptuk meg mindannyian, akik jelentkeztünk. Ezzel kapcsolatban azért vannak hiányosságaink, mert az igaz, hogy az ellátottaknál körülbelül 80%-os volt az oltási hajlandóság, de a munkatársaknál nagyon alacsony, olyan 30% körüli mindössze. Ez azt jelenti, hogy nagyon figyelnek az emberek azokra a hírekre, amiket mindenhonnan olvasnak, és azt gondolom, hogy nem jól döntenek.

Lesz még lehetőségük a kollégáknak esetleg arra, hogy később felvegyék az oltást, mint szociális intézményben dolgozók?

Igen, a lehetőség megvan. A Kormányhivatallal egyeztettünk, hogy reményeink szerint azért növekszik ez a hajlandóság, és tényleg, amióta látszik, hogy senkinek semmi baja nincsen a beoltottak közül, azóta elég sokan jelentkeztek már. Bízom benne, hogy ez még javulni fog. Azt még nem tudjuk mi lesz ennek a menete, vagy akkor kapják meg, amikor mi a második oltást, vagy pedig oltópontokra kell majd menniük, de mint szociális munkatársak, előnyben részesülnek.

Akik már megkapták az első oltást, hogy viselték? Milyen reakciók jelentkeztek?

Mindenki örült annak, hogy megkapta az oltást, hiszen így egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, ami után már egy esztendeje vágyakozunk. A bentlakásos ellátottaink azzal az örömmel mentek az oltásra, hogy már csak egy kicsit kell várni arra, hogy végre megölelhessék a szeretteiket. Ez egy nagyon nehéz időszak számukra, sok lemondással, de annyival próbáltunk segíteni nekik, hogy készítettünk egy látogatói szobát. Ebben a szobában plexivel elválasztva ugyan, de legalább láthatják egymást, és beszélgethetnek a hozzátartozókkal. Persze ez még mindig nem az érintés lehetősége. A kollégák közül, akik felelősen felvették az oltást, én nem tudok arról, hogy bárki is rosszul lett volna. Kisebb izomfájdalmak jelentkeztek az oltás helyén, én is éreztem másnap, hogy fáj a karom, de ezen kívül semmilyen más mellékhatásról nem tudok.

Jelen körülmények között is tudják folytatni a házi segítségnyújtást?

Igen, az ottani kollégák között nagyobb volt az oltási hajlandóság, mint a bentlakós kollégáknál. Továbbra is járnak a lakásokra, és igyekszünk mindent megtenni, ahogyan vállaltuk annak idején a szerződésekben.