Az országos oltási terv alapján a szociális szférában dolgozók és az idős gondozottak az elsők közt – az egészségügyi dolgozók után - kapták meg a koronavírus elleni védőoltást. Szpisák Attila lelkész urat arról kérdeztük, hogy hogyan estek át intézményeikben a gondozottak és a dolgozók a védőoltáson.

Lelkész úr, az első és talán legfontosabb kérdés az, hogy érzik magukat a gondozottak és a dolgozók, hiszen tudjuk, hogy többen is átestek korábban a koronavírus fertőzésen?

Igen, a munkatársaim és a gondozottak is átestek már a fertőzésen. Hála Istennek, már karácsony előtt kijelenthettük, hogy a bentlakásos ellátottaink, akik elkapták, már túl vannak a betegségen. A munkatársaknál szintén volt egy nagyobb hullám november környékén. Akkor voltak, akik kétszer is beleestek a fertőzésbe, és akkor nagyon betegek voltak. De jelen pillanatban tudomásunk szerint nincsen vírusfertőzés az otthonban. Sőt, eljutottunk már az első oltásig is, a Pfizer-BioNTech vakcináját kaptuk meg mindannyian, akik jelentkeztünk. Ezzel kapcsolatban azért vannak hiányosságaink, mert az igaz, hogy az ellátottaknál körülbelül 80%-os volt az oltási hajlandóság, de a munkatársaknál nagyon alacsony, olyan 30% körüli mindössze. Ez azt jelenti, hogy nagyon figyelnek az emberek azokra a hírekre, amiket mindenhonnan olvasnak, és azt gondolom, hogy nem jól döntenek.

Lesz még lehetőségük a kollégáknak esetleg arra, hogy később felvegyék az oltást, mint szociális intézményben dolgozók?

Igen, a lehetőség megvan. A Kormányhivatallal egyeztettünk, hogy reményeink szerint azért növekszik ez a hajlandóság, és tényleg, amióta látszik, hogy senkinek semmi baja nincsen a beoltottak közül, azóta elég sokan jelentkeztek már. Bízom benne, hogy ez még javulni fog. Azt még nem tudjuk mi lesz ennek a menete, vagy akkor kapják meg, amikor mi a második oltást, vagy pedig oltópontokra kell majd menniük, de mint szociális munkatársak, előnyben részesülnek.

Akik már megkapták az első oltást, hogy viselték? Milyen reakciók jelentkeztek?

Mindenki örült annak, hogy megkapta az oltást, hiszen így egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, ami után már egy esztendeje vágyakozunk. A bentlakásos ellátottaink azzal az örömmel mentek az oltásra, hogy már csak egy kicsit kell várni arra, hogy végre megölelhessék a szeretteiket. Ez egy nagyon nehéz időszak számukra, sok lemondással, de annyival próbáltunk segíteni nekik, hogy készítettünk egy látogatói szobát. Ebben a szobában plexivel elválasztva ugyan, de legalább láthatják egymást, és beszélgethetnek a hozzátartozókkal. Persze ez még mindig nem az érintés lehetősége. A kollégák közül, akik felelősen felvették az oltást, én nem tudok arról, hogy bárki is rosszul lett volna. Kisebb izomfájdalmak jelentkeztek az oltás helyén, én is éreztem másnap, hogy fáj a karom, de ezen kívül semmilyen más mellékhatásról nem tudok.

Jelen körülmények között is tudják folytatni a házi segítségnyújtást?

Igen, az ottani kollégák között nagyobb volt az oltási hajlandóság, mint a bentlakós kollégáknál. Továbbra is járnak a lakásokra, és igyekszünk mindent megtenni, ahogyan vállaltuk annak idején a szerződésekben.