A Tótkomlósi Szlovák Tájház nádfedeles tetejét már korábban is szükséges volt javítani, de az elmúlt időszakban sajnos egyre rosszabb állapotba került. Mivel a teljes tetőcserére jelenleg nincs lehetőség, így a legszükségesebb munkálatok elvégzésére került sor október elején. Az utolsó simításoknál mi is ott voltunk, és a mestert, Brücher Ferencet kérdeztük a részletekről.

Találkoztunk már itt a tájház előtt, akkor is tetőjavítás volt, most egy nagyobb volumenű javításra került sor. Mit tudtak megcsinálni ennek a munkának a keretén belül?

Egy 20cm-es „ráborítást” kapott a hátsó oldal, az volt rosszabb állapotban. Ez azt jelenti, hogy a régi nád maradt rajta a tetőn, és egy 20cm vastagságú, önálló, új réteget kapott, ami nyilván tartósabb lesz, nem lesz vele probléma a közeljövőben.

Tehát alul még az eredeti nád is megmaradt, ugye?

Így van, a fölső, mohás részét lekapartuk. Ahol teljes vastagságban át volt rohadva, azt feltöltöttük náddal, tehát egy egyenletes tömör felületet kapott.

A másik oldal most nem került felújításra, de ott is voltak beázások, és ott is tudtak azért egy kicsit javítani.

Igen, kijavítottuk a hibákat, de hamarosan ott is szükség lesz arra, hogy ilyen formában felújítsuk.

50 éves már a tájház, tehát azt mondhatjuk, hogy 50 éve borítja már ez a nádtető. Ennyire tartós tud lenni ez az alapanyag?

Van néhány feltétele a tartósságnak. Ha a lejtés foka megvan, a nád jó minőségű, és a nádazók jól levarrják, akkor igen. Amikor készült a tető, akkor ritkábban léceztek, mint manapság elvárható, ezért gyakrabban kell javítani. Most ez a ráborított rész úgy került kialakításra, hogy pótoltuk a léceket is, így sűrűbben van levarrva, tehát ezzel nem lesz gond, de 10 évente azért igényel némi karbantartást.

Az alapanyagot Önök szokták beszerezni, vagy van külön, aki begyűjti?

Szerencsés esetben mi aratjuk a nádat, általában Orosháza környékén, de most ez is kihívás volt, mivel már erősen benne vagyunk az őszben és nem igazán volt megfelelő mennyiség. Így most hoztunk a Hajdúságból is, Mórahalomról és Orosházáról is, tehát három helyről sikerült összeszedni a szükséges mennyiséget.

Egyébként itt a környéken van elég nád, hiszen nem véletlen, hogy ezt a tetőfedési módot találták ki annak idején?

Valóban, az Alföldnek a jellegzetes tetőfedési megoldása volt, nyilván amíg a cserép ki nem szorította. Éppen azért is szorult ki, mert nem gondozás-mentes, és nehezebben javítható, mint egy cserépfedés. A nád sajnos egyre kevesebb, hiszen a mocsarakat lecsapolták, száradnak ki a tavak, „laposok”, ahol összefolyt régen a víz. Egyre több a mezőgazdasági terület, megművelnek mindent, így sajnos szorulnak kifelé a nádas területek.

Hagyományőrzés tekintetében mit mondhatunk? Kezd újra divatba jönni ez a fajta tetőfedés?

Csinálunk új tetőket is, évente néhányat, csak a formák változnak. Más formájú szerkezeteket építenek, ablakokkal, vápákkal, mindenféle kis tornyokkal cifrázzák a tetőket, de amíg a lejtésfok megvan, addig megoldható az is. Akkora igény azért nincs rá, hogy egész szezonban új tetőket csináljunk, tehát felerészben javítunk, de 2002 óta megvan a cégünk, és megélünk belőle.

Kitől tanulta Ön a tetőfedést?

Családi baráttól tanultam, Ő sajnos már nincs közöttünk, de Balmazújvárosban és a Hajdúságban többen foglalkozunk még ezzel.