A hosszan elhúzódó pandémiás időszakot követően, újra élet költözött az Idősek Klubja falai közé. Örömteli beszélgetésekkel, közös programokkal telt már az első nap is. A találkozásnak gondozottak és gondozók egyaránt nagyon örültek.

Dudásné Abonyi Mariann

Hosszú kihagyás után indulhatott újra az élet az Idősek Klubjában. Hogyan zajlottak az első napok?

Nagyon várták már ezt a napot az időseink, hiszen 2020. december 14-én volt az utolsó nap, amikor jöhettek a járvány miatt. Ez alatt az idő alatt, amíg nem jöhettek be, a gondozónők lakásukon látták el azokat, akik segítséget kértek. Bevásároltak nekik, gyógyszereiket kiváltották, több helyen a gyógyszereket ki is kellett készíteni. Aki orvoshoz ment, vagy orvosi vizsgálatra várt, azoknak volt lehetősége arra, hogy bejöjjön az intézménybe, és fürdési lehetőséget biztosítottunk számukra. Természetesen a járványügyi szabályok betartásával.

Gondolom, hogy a segítségnyújtáson kívül lelkileg is támaszra volt szükségük, amiben szintén számíthattak rátok.

Így van, napi szinten hívtuk őket telefonon, hetente háromszor jártak ki hozzájuk a gondozónők, bármilyen segítségre volt szükségük vagy telefonon, vagy személyesen igyekeztünk megoldani.

Itt az intézményben mire van lehetőségük, mivel tölthetik a napjukat?

Reggel érkezés után teáznak, kávéznak. Aki nem reggelizik otthon, vagy nincs rá lehetősége, az itt fogyasztja el a reggelijét. Napközben lehetőség van olvasására, kártyázásra, beszélgetésre. Aki igényli, annak fürdési lehetőséget biztosítunk, kimossuk a ruhákat is.

Mennyire térnek vissza a klubéletbe a tapasztalatok szerint?

Nagyon várták már, hogy visszatérhessenek. Mondhatom, hogy teljes létszámmal működünk, hiszen ez alatt a hosszú idő alatt új jelentkezőink is voltak.

Milyen terveitek vannak a nyár folyamán, hiszen kirándulásokat is szoktatok szervezni?

Már tavaly is nagyon szerettünk volna eljutni Lőkösházára a Bréda kastélyba, de sajnos akkor nem sikerült, úgyhogy idén szeretnénk ezt megvalósítani. Másik nagy álmunk, hogy a kápolnához kijussunk, és ott eltöltsünk egy egész napot. A Szociális Szolgáltató Központ gyermektábort is szervez, immár harmadik alkalommal. Ez nem csak a gyerekeknek, hanem az idős gondozottaknak is egy jó program, hiszen ők is tevékenyen részt vesznek ebben a programban. Bízunk benne, hogy idén is lesz lehetőségünk gyermektábort tartani, ami augusztus 2-tól, augusztus 6-ig fog tartani. Ez egy egész napos tábor, reggel 8-kor érkeznek a gyerekek és délután 4-ig vannak itt. Olyan programokat igyekszünk szervezni, amiket itt az idősekkel együtt tudunk megtartani. Szokott lenni kutyabemutató, zumba, palacsintasütés, és nagyon élvezik a gyerekek és az idősek egyaránt.

Az örvendetes változásokról megkérdeztük az egyik klubtagot, Kárpáti Zoltánnét.

Várták már, hogy újra visszatérhessenek?

Igen, nagyon! Ez az elmúlt hat hónap nagyon keserves volt otthon. Szerencsések voltunk, mert a lányok nem hagytak magukra. Hetente háromszor eljöttek hozzánk, bevásároltak nekünk, elbeszélgettek velünk, úgyhogy tudtunk mindenről, de már nagyon vártuk, hogy jöhessünk. Nagyon hiányzott már.

Gondolom, hogy a segítségen és a bevásárláson kívül nagyon fontos, hogy volt kivel beszélgetni egy kicsit?

Igen, elbeszélgettünk egy negyed órát, fél órát, attól függ mennyi idejük volt, hiszen máshová is kellett menniük. Nagyon jó volt, hogy nem hagytak egyedül minket, kiváltották a gyógyszereket, befizették a csekkeket, nagyon sok
mindent tettek értünk a lányok.

Itt mivel töltik legszívesebben a napjukat?

Beszélgetünk, kártyázunk. A társaság hiányzik az embernek, és így könnyebben eltelik a délelőtt. Hat hónap hosszú idő volt, nagyon örülünk, hogy végre viszont láthatjuk egymást, és újra beszélgethetünk.

A változásokról beszélgettünk Kovácsné Csiszár Klára intézményvezető asszonnyal is.

Az idősek házában is változások történtek. A lakók végre igény szerint elhagyhatják az intézményt, és a hozzátartozók is látogathatják szeretteiket.

Nagyon hosszú, és nehéz időszak van a hátunk mögött ugyanis 2020 márciusa óta, ahogy a veszélyhelyzet kihirdetésre került Magyarországon, kijárási és látogatási tilalmat rendeltek el az idősek bentlakásos intézményeinél, és ez egészen 2021 áprilisáig tartott. Nagyon nehéz volt, mentálisan nagyon megviselte őket, hogy a hozzátartozókat nem láthatják, nem beszélhetnek velük, nem ölelhetik őket. Próbáltunk mindenféle alternatív megoldást megvalósítani. Ajánlásokat kaptunk az Emberi Erőforrások Minisztériumától, például video chaten láthatták egymást, szolgálati mobiltelefon van bent az intézményben, amin beszélhettek, de a vonalas telefont is használhatták. Népszerűek voltak ezek a szolgáltatások, de a türelem már nagyon fogyott.

Mikortól látogathatók az idősek, és mikortól hagyhatják el ők az intézményt?

2021. április 19-én oldották fel ezt a tilalmat. Azok a látogatók, akik rendelkeznek védettségi igazolvánnyal, bejöhetnek. Az idősek, akik be vannak oltva, kimehetnek, és visszajöhetnek. Akik nincsenek, azok sincsenek
hátrányban, mert ha kimennek, és 24 órán belül jönnek vissza, egy gyorsteszttel leteszteljük őket, és bejöhetnek. Ha 48 órán túl jönnek vissza, és nincsenek beoltva, akkor már csak PCR teszttel jöhetnek be az intézménybe.
Megváltozott az élete mindenkinek, és valószínűleg nem is lesz már minden a régi sosem. De ami a legnehezebb volt, az az emberi kapcsolatok hiánya. Ez viselte meg őket a legjobban.

Ezek az első találkozások milyen hatással vannak rájuk lelkileg?

Ahogy kiraktam az új látogatási rendet, és a feloldást a faliújságra, azon a napon mindenki jönni akart, úgyhogy be kellett osztanunk, hogy aki akar, az be tudjon jönni, de lehetőleg ne egyszerre. Hála Istennek azon a héten nagyon
szép idő volt, így az udvaron egyszerre több látogató is bent lehetett. Nagyon boldogok voltak, hogy haza tudnak látogatni, többen a hétfői piacra is kisétáltak.

Kicsit kezdenek már mentálisan is helyrerázódni, jobb kedvűek?

Mindenképpen. Ezt onnan is látni, hogy már van kedvük egy kicsit kertészkedni, kint lenni a kertben. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nehéz időszak volt mindenkinek, a dolgozóknak is és a bentlakóknak is, hiszen volt, amikor csak „űrhajós ruhában” láthatták a nővéreinket is, amikor megjelent az otthonban is a vírus. Ezúton is szeretném megköszönni az összes dolgozónak a kitartó munkát, hiszen senki nem adta fel. Mondhatom, hogy majdnem mindenki elkapta a vírust, senkit nem kímélt, de ez egy csapatmunka volt. Tótkomlós Város Önkormányzatának is köszönettel tartozom, mert bármire szükségünk volt, védőeszköztől kezdve a tesztekig, azt mindig megkaptuk, illetve megköszönöm Dr. Pölös Gabriellának, hogy végig napi szinten látogatta a betegeinket.