Április 24-én emlékezünk Tótkomlós újratelepítésének 275. évfordulójára. Sajnos nem ünnepelhetjük együtt városunk születésnapját, nem tarthatjuk meg a tervezett ünnepi rendezvényeket. Ez alkalomból Dr. Csontos Pállal egy kissé távolabbra tekintettünk a múltba. Beszélgetésünk helyszínéül a régi Komlós térségét választottuk.

Az újratelepítés évfordulójához közeledünk, de most egy kicsit távolabbra tekintünk vissza, hiszen Tótkomlósnak igen messzire nyúló történelme van, amely egyre jobban feltárásra kerül. Mit tudhatunk az ősi Komlósról?

Tulajdonképpen Komlós közigazgatási területe 8000 éve lakott. Az újkőkorban az ember már letelepedett itt a Száraz-ér mellett, mert volt víz, volt hal, és volt építőanyag, a nád és a sás. Minderre szükségük volt az embereknek. Lakott volt folyamatosan a rézkorban, a bronzkorban, majd a vaskor népei is megfordultak itt, ezután a népvándorlás és a honfoglalás következett. Nagyon érdekes egyébként, hogy Komlóst bronzkori erődített településnek mondják a történészek. Itt a Teleki dombon, a homokbányában például bronz sarlókat és
bronz baltákat találtak, ami annak a jele, hogy itt az emberek már letelepedtek és növénytermesztéssel is foglalkoztak. De a vaskor emberei, a kelták is elvetődtek erre, hiszen kelta temetőt is találtak, ahol bronz fibulákat,
karpereceket találtak. A dákok is itt hagyták az emlékeiket, ugyanis a Vegyesipari Szövetkezet színépítése során egy csontvázat találtak, amin bronz kartekercsek voltak, és a régészek megállapították, hogy dák korabeli. Az avarok is sok emléket hagytak ránk. A Fáy utcában avar temető maradványaira bukkantak. Itt egy olyan agyagedényt találtak, melynek az oldalára egy létra-szerű motívumot véstek. Az akkori felfogás szerint a létra a lét hét fokát szimbolizálta, ez Magyarországon szinte egyedülálló lelet. A Békéssámsoni úton egy magas rangú avar nő sírját találták meg, marha és birka csontokkal együtt. Ezüst gömb, csüngős fülbevalója volt, ami abban az időben nagy gazdagságra utalt.

Tótkomlós életében mindig nagy szerepe volt a templomnak, így nem véletlenül választottuk beszélgetésünk helyszínéül éppen ezt a helyet, hiszen valaha itt egy templom állhatott.

Valóban, ez a dombhát rejti a kora Árpád-korban épített templomot, melyet ugyan 1883-ban Zsilinszky Mihály vezetésével a Békéscsabai Múzeum Egyesület bejárt, majd 1901 és 1903 között Szokolay Pál iskolaigazgató feltárt, de sajnos egyikük sem készítette el a templom alaprajzát. Viszont találtak olyan ritkaságot, mint egy 10. századi bronz ereklyetartó mellkereszt, ami bizánci munka, és a térítéssel függhetett össze. Ezt a nagy történészek is kiemelkedő jelentőségű leletként tartják számon. Méltán lehetünk büszkék rá.

Említette, hogy igen sok lelet került elő. Mi lett ezeknek a sorsa? Hol találhatók ezek az emlékek?

A békéscsabai múzeumban, illetve az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeumban megtalálhatók az edények, a késő középkori gyűrűk, szerszámok, kengyelek, zablák, sarkantyúk, de még fegyvereket is találtak, például buzogányfejeket.

Mit tudhatunk elődeink életmódjáról, az akkori társadalomról? Miről árulkodnak ezek az emlékek?

Egyértelműen jobbágyok, cselédek voltak. Ezt a korabeli adólisták egyértelműen bizonyítják.

Az 1746-os újratelepítésnek mégsem ez lett a helyszíne. Miért választották a távolabb eső helyszínt a 80 szlovák család letelepedéséhez? 

Ennek a falunak a pusztáját ajánlotta fel annak idején Rudnyánszky, de itt még látható volt a templomrom és a házak maradványai, és ezért tiszteletből a város jelenlegi helyén telepedtek le. A Száraz-ér magasabban fekvő partjain, a jobb parton telepedtek meg először, a bal parton a Bánát csak 1850-ben létesült, addig nem létezett.

Van-e még olyan korszaka Tótkomlós történelmének, amely kevésbé van feltérképezve, kevéssé ismert?

Igen, van. Nagyon érdekes a Hunyadiak korszaka, amikor Komlós nagy település volt. A későbbi török összeírások 70-80 családot írtak össze már, ami azt jelenti, hogy 350-400 ember lakott a faluban. Akkoriban a falvakban 150-200 főnél többen nem laktak, mert nem volt képes a terület eltartani. Jómódúak voltak, mert az összeírás szerint ezer birkájuk volt, ami nagyon nagy mennyiségnek számított akkor. Hunyadi Mátyás 1484-ben az édesanyjának tett szolgálataikért a komlósiaknak szabadkereskedelmi jogot adott, amiről oklevél is készült. Saját árujukkal szabadon járhattak-kelhettek az országban, senki meg nem állíthatta, perbe nem foghatta őket, csak saját bírájuk ítélkezhetett felettük. Ez nagyon nagy dolog volt.