A tél közeledtével hajlamosak vagyunk olyan hobbijainknak élni, aminek során a meleg szobában, bekuckózva alkothatunk. Így tesznek a Természet Háza munkatársnői is szabadidejükben. Lóczi Dórát a kötés-, Mosóné Jovan Hajnalkát pedig a horgolás fortélyairól faggattuk.

Az ember a fontos dolgokat megjegyzi. Te emlékszel-e arra, hogyan találkoztál a kötéssel, illetve hogy szerettél bele ennyire?

Egészen kislány koromban ismerkedtem meg a kötés alapjaival, amikor a nagymamám tanult kötni. Én ott ültem mellette, és rettenetesen irigyeltem, hogy ő olyan dolgokat alkot, ami nekem nagyon tetszett. Kértem, hogy adjon nekem egy pár kötőtűt, meg egy darab maradék fonalat, és mutassa meg nekem, hogy hogyan is kell ezt csinálni? Az alapok onnan származnak. Aztán amikor a kislányom megszületett, akkor kezdtem el a horgolással foglalkozni. Azt csináltam éveken keresztül, de nagyon vonzott a kötés világa, mert az nagyobb kihívásnak tűnt. Körülbelül két évvel ezelőtt vágtam bele, hogy egy kicsit bővítsem a tudásomat, és az internet ebben nagyon nagy segítségemre volt, ugyanis amit most tudok, azt mind onnan tanultam.

Elmondható, hogy szinte mindent el lehet készíteni ezzel a technikával. Mi mindent készítettél már te magad?

Ami a nagy szerelmem, az a zokni kötés, amivel nemrégen ismerkedtem meg, és hatalmas lehetőségek vannak benne. A fonalak, a minták, a különböző technikák olyan tárházát ismertem meg, ami nagyon vonz engem. Most ismerkedem a pulóverkötéssel, és ami a legújabb technika számomra, az az izlandi kötés. Ebben szintén rengeteg lehetőség van, ezt még most tanulom én is.

Mi a specialitása az izlandi kötésnek?

Az izlandi kötés hagyományosan körben kötődik, tehát a nyaknál kezdjük el a pulóvert, és végig körben kötjük, vagyis varrás nélkül készül. Amennyiben például kardigánt szeretnénk izlandi kötéssel kötni, azt is körben kell kötni, és amikor készen van az egész darab, akkor kell ollóval felvágni az elejét. Ez egy nagyon érdekes technika. Több színt is lehet belevinni, bár én egyelőre még csak két színnel próbálkozom. Nem egyszerű technika, nagyon számolós, nagyon odafigyelős, de nagyon látványos az eredménye.

Mi a legjellemzőbb a kötésre? A munkaigényesség, esetleg az, hogy kikapcsolódást nyújt számodra, vagy pedig maga a praktikum?

Ez így mind együtt. Azt mondják, hogy a kötés folyamata egy flow élményt ad, ami egy ellazult, meditatív állapot, és nagyon jó feszültségoldó. Amikor az ember elmerül a szemek számolásában és a monoton mozdulatokban, az ellazítja. Én nagyon szeretem a kötésnek ezt a hatását, kiélvezem minden pillanatát. Ugyanakkor pedig praktikus, hiszen olyan ruhadarabokat tudok elkészíteni, amik nem jönnek szembe az utcán.

Mennyire van ennek most divatja? Mennyire viselünk szívesen kötött holmikat?

Én úgy látom, hogy hála Istennek egyre inkább, és egyre többen is foglalkoznak vele. Az egészen fiatalok sajnos nem, mert, nem lehet közben telefont nyomkodni. Viszont van egy korosztály, akik mostanában vállalnak kisbabát, ők például nagyon fogékonyak erre, hogy a gyerekeiket megpróbálják természetes alapanyagú ruhákba öltöztetni, úgyhogy talán ők azok, akik majd tovább vihetik ezt a hagyományt. Én úgy gondolom, hogy igény van rá.

Régebben az volt a jellemző, hogy volt néhány fajta fonal, és abból dolgoztunk, de most nagyon széles ezek tárháza. Említetted, hogy a természetes alapanyagok is egyre inkább teret hódítanak.

Igen, nagyon nagy a választási lehetőség. Onnantól, hogy eltervezünk egy ruhadarabot, a következő lépés az, hogy miből? Ha például nyári ruhadarabot szeretnénk, akkor ugye hagyományosan a pamut jöhet szóba, de például most már lehet venni például bambusz szálból készült fonalat, ami selymes, puha, hűsít, tehát kimondottan nyári ruhadarabokhoz ajánlható. A téli viszont a gyapjú, és a gyapjú keverékek, amik megtartják a meleget, közben meg jól szellőznek is. A színek tekintetében pedig végtelen a lehetőség. A zoknifonalak például már úgy készülnek, hogy önmagukat csíkozzák, tehát már nem kell a színeket váltani, hanem kiválasztunk egy színcsaládot, és kötés közben önmagát csíkozza a fonal. 

Ha valaki szépen meg tanul kötni, még mindig lehetnek nehézségei, például az, hogy mennyire tudja a saját méretére elkészíteni a leírás alapján a ruhadarabot? Illetve ha nekikezd, akkor milyen fonalat vegyen, ahhoz milyen tűt válasszon? Tudnál-e tanácsokat adni a kezdőknek?

A teljesen kezdőknek én mindig azt szoktam javasolni, hogy egy középvastagságú akril fonalat válasszon, mert az bírja a bontást. Könnyen lehet kötni, könnyen lehet bontani, és könnyen tud bánni vele. Nem drága fonal, hiszen nem a legdrágább fonallal kell elkezdeni a tanulást, hanem valami olcsóbbal, és egy 3-4-es tű az tökéletes a tanuláshoz. Általában egyébként hagyatkozhatunk a fonal címkéjén feltüntetett tűajánlásra, mert nem szoktak túl
nagy butaságokat ráírni. De onnan, hogy valaki elkezd kötni, kialakul egy saját stílusa, kialakul az, hogy ő mennyire húzza meg a fonalat, mennyire lesz szoros vagy laza a kötése, és akkor már tud számolni, hogy egy adott ruhadarabhoz neki mekkora tűt kell választania. Nagyon fontos a tűválasztás, mert egy fél számmal nagyobb vagy kisebb tűvel már egy teljes ruhaméretet lehet változtatni. Egy pulóvernél ez nem annyira fontos, mert lehet picit lezserebb, vagy éppen passzosabb, de egy nyári topnál például már nagyon fontos, hogy mekkora a méret. Ott nagyon meg kell választani a tűt. Éppen ezért javasoljuk mindig a próbakötés készítését.

Említetted ezt a varázsszót, hogy „bontás”. Nyugtass meg mindenkit, hogy még Te is szoktál bontani!

Mindig. Nincs olyan darabom, ami nem volt bontva. Bontás nélkül nincs alkotás. Ez egy tanulási folyamat, és a folyamatba beletartozik az is, hogy hibázunk, mert abból tanulunk. Úgyhogy igen, bontunk. Nem könnyű bontani, szokott a sarokban landolni az éppen készülő kötés, amikor már sokadjára kell bontani, de amikor elkészül, akkor én mindig arra törekszem, hogy az olyan legyen, hogy utána szívesen viseljem. Ha tudom, hogy ott van benne egy hiba, akkor az szúrja a szememet.

Ez az újrahasznosítás egyik módja, hogy egy darabot lebontunk, és valami mást fogunk belőle kötni, de említettél nekem egy nagyon érdekes dolgot, hogy ma már a fonalat is lehet újrahasznosítani.

Így van, és ez nagyon jó dolog. Ugyanis az éppen készülő pulóverem egy újrahasznosított gyapjú fonalból készül, amit régi pulóverek felhasználásával készítettek el. Mechanikus úton szálaira szedték a pulóvereket, és újra sodorták. Nem festették újra, hanem azokat a színeket válogatták össze, ami az adott fonalhoz kell, tehát vegyi eljárásnak sem teszik ki a fonalat, és ez egy nagyon jó dolog szerintem. Én örömmel használom ezt a fonalat.

Mennyire ajánlott a kisgyermekeknek a kötött ruházat készítése és viselése?

Nagyon sok babafonal van már amit kimondottan kisbabáknak is lehet készíteni. Ezek általában nem szöszölnek, puhák, nem szúrnak. A pamutot bármikor lehet babáknak kötni, a bambuszt úgyszintén lehet ajánlani  babaholmihoz. De mostanában például a legújabb trend a mosható pelenka, amihez  kimondottan  kezeletlen gyapjúfonalból készítik a pelenka külsőt, mert nagyon jól megtartja a nedvességet. Tehát tulajdonképpen a gyapjú is felhasználható babaruhákhoz.

Kötött ruházatban mi az idei őszi illetve téli trend?

Ebben az a szép, hogy nincs trend. Mindenki olyat köt, olyat visel, ami az ő egyéniségéhez hangulatához megfelelő. Úgy gondolom, hogy a mostani divat minden színt megenged, tehát amit szívesen viselünk, és amilyen fazon jól áll nekünk, azt meg tudjuk magunknak valósítani, és pont ez a szép a kötésben.

Mosóné Jovan Hajnalkával folytatjuk a beszélgetést.

Számodra mi a kedveltebb, a kötés, vagy a horgolás?

Most a horgolás. Régebben, amikor a gyerekeim még kicsik voltak, sokat kötöttem nekik, de most inkább a horgolást szeretem.

Kitől tanultad meg, hiszen a horgolás talán még egy kicsit nehezebb, és ritkábban találkozunk vele?

A kolléganőmtől, Lóczi Dóritól tanultam az alapokat. Amikor elkezdtem horgolni, akkor én bele is ugrottam azonnal a mély vízbe, mert rögtön egy kabáttal kezdtem. Ebben Dórika segített nekem, aki elkészítette az első két sorát, de azt mondta, hogy a többit nekem kell. Akkor egy kicsit meg voltam ijedve, mert még sosem horgoltam, de végül nagyon jól sikerült. Akkor szerettem bele a horgolásba, és a mai napig kikérem a tanácsát, ha esetleg valamiben
elakadok.

A horgolásban is nagyon nagy teret kap a kreativitás. Te is többféle játékot, használati tárgyat készítettél már. Hogy jönnek az ötletek?

Az interneten rengeteg kreatív oldal található, ahonnan el lehet lesni az ötleteket, de ismerősök is megkeresnek az ötleteikkel. Nekem például a lányom szokta mondani, hogy horgoljak ezt vagy azt, és megpróbálom elkészíteni, amit szeretne. Egyébként én még nem régen kezdtem el horgolni, de nagy örömet okoz nekem, és ahogyan a kötés, úgy a horgolás is kiváló stresszoldó hatású.

Mi az, amin éppen most dolgozol?

Most egy nagy projekten dolgozom éppen. Egy kis szőnyeget készítek egy gyerekszobába.

Szeretik a gyerekek ezeket az elkészült tárgyakat?

Én úgy gondolom, hogy a mesefigurák azok mindig vonzzák a gyerekeket, sőt engem is, hiszen imádom őket. Sokkal jobban szeretem a mesefigurákat horgolni, mint bármi mást. Én nem készítek mostanában pulóvereket. A mese világa vonz inkább, és az, hogy mesefigurákat készítsek a gyerekek örömére.

Te alapvetően nagyon kreatív, és ügyes kezű vagy. Mi az, amit szeretnél még megtanulni? Mit készítenél szívesen?

A paletta nagyon széles. Szeretek sok mindent kipróbálni, ami kreativitással, dekorációval kapcsolatos. Nem is tudnék egy dolgot kiemelni, hogy csak azt szeretném csinálni, mert annyira sokféle az érdeklődési köröm.

Jön a tél. Mit fogsz csinálni a hosszú téli estéken?

Szerintem horgolni fogok. Keresek új mintákat, kipróbálok új technikákat és horgolni fogok.