A koronavírus járvány miatt sok esemény elmaradt már az idei évben. Így történt ez a Város Napja rendezvénnyel is, ahol minden évben kiosztásra kerülnek a Pro Urbe díjak az ünnepi testületi ülés keretében. Természetesen kicsit másként, de a Város Napjáról megemlékeztünk egy Komlós Tv adással,
ahol kihirdették és méltatták a díjazottakat. (Aki lemaradt az adásról a Komlós Tv youtube csatornáján visszanézheti azt).

Az egyik kitüntetettel, Gyivicsánné dr. Szenci Irénnel, Tótkomlós egykori polgármesterével beszélgettünk. Gratuláltunk a Pro Urbe díjhoz, jó egészséget és még hosszú aktív éveket kívánva.

Gondolom, ezt mostanában sokan megkérdezik, én is megteszem, hogy van mostanában „Polgármester asszony”?

 
Köszönöm szépen, nagyon jól vagyok. Itthon kertészkedek, soha nem volt ilyen szép a kertem, mint most, élvezem, hogy csicseregnek a madarak, amiket télen etetünk. Egyszóval kitűnően érzem magam.

Az embernek mindig jólesik, ha elismerik a munkáját, igaz ez akkor is, ha utólag történik. Hogy érte a hír, hogy idén Önnek ítélték a Pro Urbe díjat?

Megmondom őszintén, először nagyon meglepődtem. Azon lepődtem meg, hogy 14 év után még valakinek eszébe jutott, hogy én dolgoztam valamit Tótkomlósért. Igaz, nem keveset, mert nem csak polgármesterként, hanem jegyzőként és gyámügyi ügyintézőként is dolgoztam itt. De nagyon-nagy meglepetés volt. Amikor túl voltam az első sokkon, nagyon jól esett, szinte simogatta a lelkem, hogy még ma is van valaki, aki felmérte, hogy mit tettem azalatt a 4 év alatt, amíg polgármesterként tevékenykedtem.

Hosszú éveket töltött a közigazgatásban, mi volt az a feladat, ami a legnagyobb kihívást jelentette, és sikerült megoldani?

A legnagyobb kihívás nyilván a polgármesterség volt. Úgy csöppentem bele, hogy indult a fürdőberuházás. Akkor már túl voltunk közbeszerzésen, mindenen és abból a pénzből, ami akkor adódott, meg kellett menteni a fürdőt. Ugyanis ha nem tudtuk volna úgy korszerűsíteni, ahogy végül sikerült, akkor bezárták volna, úgy jártunk volna, mint Mezőhegyes. Akkor még nem voltak Európai Uniós pénzek, tehát csak abból a pályázati pénzből és esetleg önerőből kellett megvalósítani, amivel rendelkeztünk. Tótkomlósnak nagyon kevés önereje volt, hiszen itt nagyipari üzemek nincsenek, sok iparűzési adó sem volt. Viszont a legszükségesebb dolgokat meg kellett tenni, abból a pályázati pénzből, amit még az előző testület megnyert. Nem volt könnyű feladat, de úgy gondolom, hogy jól sikerült. Örülünk neki, hogy azóta is van, és legalább a gyógyászat életben tudja tartani ezt a fürdőt. Reméljük most nyáron, ha végre kinyithat a fürdő, akkor ismét sokan fognak jönni.

Mi az, amit a legnagyobb eredménynek tekint, mire a legbüszkébb?

Ahogy elmondták a méltatásban is, két nagy beruházás közé lehet tenni azt a 4 évet, amíg polgármesterként dolgoztam. Az egyik a Rózsa fürdő volt, a másik a szlovák iskola felújítása, bővítése. Erre a kettőre nagyon büszke vagyok. Természetesen arra is, hogy sikerült székházat szerezni a Szlovák Önkormányzatnak, mert azelőtt a Polgármesteri Hivatalban egy irodával rendelkeztek csak. Annak a szlovákságnak, aki alapította annak idején Tótkomlóst, talán ennyivel tartoztunk.

Jelenleg is aktívan tölti a nyugdíjas éveit, miért volt fontos, hogy a komlósi szlovákság életébe ilyen aktívan bekapcsolódjon?

Talán onnan indulnék ki, hogy úgy gondolom polgármesterként kellett és talán sikerült is elég sokat tennem azért, hogy tisztelegjünk az alapító ősök előtt, és hogy a jelenlegi szlovákoknak egy komfortos, családias helyet teremtsünk. Életben kellett tartani azokat a szlovák hagyományokat, a nyelvet, a kultúrát, amivel Tótkomlós rendelkezik. Igyekeztem emellé állni, tehát lendületben voltam. Férjem szlovák származású, és teljesen természetes volt, hogy miután nyugdíjasok lettünk mindketten, valahová csatlakozzunk, valamilyen civil
szervezethez. Legcélszerűbbnek a szlovákságot tartottuk, a Komlósi Szlovákok Szervezetét, mivel itt havonta tudunk találkozni, tudunk ténykedni. Évente kétszer bemutatjuk a gasztronómiát, a kultúrát, ami nem kevés munkával jár, de szívesen csináljuk. Jó, ha az ember nyugdíjas korában is aktív.

Hosszú ideig volt a lelke az orosházi régió mellrák elleni küzdelmének, többek között a Rózsaszín szalag sétának is. Mit sikerült elérni ezen a területen?

Igen, az Orosházi Kistérségben alapították meg ezt az egyesületet, nálam jóval fiatalabbak. De a munkájuk hamarosan más irányba szólította őket, és mivel én már akkor is tagja voltam a Nők a Fejlődő Orosházi Kistérségért Egyesületnek, adódott a helyzet, hogy rám bízták, én lettem az elnöke. Nagyon fontos céljaink
voltak, de szerettünk volna olyat is megvalósítani, amivel Orosházát és környékét is meg tudjuk mozgatni. Az egyesület alelnöke, Szilágyiné Marika vetette fel, hogy mi lenne, ha mi is sétálnánk a mellrák elleni küzdelem
jegyében. Ezt elindítottuk 2007-ben, és 10 éven keresztül szerveztük meg, igen nagy sikerrel. Volt, hogy Budapestről, Kecskemétről is jöttek sétálni, 250 fő feletti tömeg sétált. A Rákellenes Liga is támogatott minket. Ma
Magyarországon talán nincs is olyan család, amelyik ne lenne érintett valamilyen daganatos betegségben. Nagyon fontosak a szűrővizsgálatok, erre szerettük volna felhívni a figyelmet. Sajnos közben az egyesületünk megszűnt, de ezt a sétát itt Tótkomlóson folytatjuk.

Hogy tekint jelenleg Tótkomlósra, milyen lehetőségek adódnak, és hogyan tudja az adódó nehézségeket leküzdeni ez a kisváros?

Nem lesz könnyű helyzete Tótkomlósnak. Nem lesz, mert amellett, hogy most itt van ez a pandémiás helyzet, egy ilyen kistelepülés, ahol kevés a munkahely, nem tudja itt tartani a fiatalokat, fokozatosan elöregszik. Más utat kell
választani. Egyrészt fel kell élénkíteni, munkahelyeket kell teremteni, és komfortos helyet kell biztosítani az idősek számára. Megvannak ennek az alapjai, és úgy látom, hogy ez a képviselő-testület és polgármester úr, akik most
ezt a várost próbálják irányítani, fejleszteni, jó úton indultak el. Hogy lesz-e ehhez megfelelő pénz, ezt nem tudom. Én csak nagyon jó erőt, egészséget és nagyon komoly kitartást kívánok nekik, nem lesz könnyű ez a munka.

A civil területen kívül, itthon is nagyon aktívan tölti mindennapjait. Mivel foglalatoskodik?

Bevallom őszintén, olyan dolgot csinálok, amin a gyerekeim is meglepődtek, mert nem gondolták, hogy ilyen kreatív vagyok, és erre azt szoktam válaszolni, hogy én sem. De nagyon jó időtöltés és ez a horgolás. Különböző állatfigurákat, babákat készítek, és ezeket ajándékozom az unokáimnak, angyalkákat a barátainknak, és mivel az idősebbik lányom óvónő, a ballagó óvodásoknak meg szoktam horgolni az ovis jelüket is. Most pedig egy nagyon-nagy projektben vagyok, a lányom mesenagykövet is. Ahhoz, hogy igazán jól be is tudja mutatni a meséket, elkezdtem horgolni a mesékhez figurákat. Ez nagyon jó, mert rögtön van sikerélményem, és arra is nagyon jó, hogy az ember agya ne öregedjen. Erre oda kell figyelni, számolni kell, alakítani kell. Nagyon szeretem csinálni. Ha nem kertészkedem, akkor horgolok, és olvasok, rendszeres látogatója vagyok a könyvtárnak illetve most ők látogatnak engem, a veszélyhelyzet miatt.

Említette, hogy a lányok távol élnek, de azért rendszeresen hazalátogatnak, és velük az unokák is?

Igen, nagyon szeretnek itt nyaralni, már most is emlegetik. Még az Írországban élő, és már lassan nagykorú fiúunokám is nagyon szeret jönni. Szeretnek jönni, és azok a legszebb hetek, amikor itt vannak és megölelnek. Rengeteg energiával töltenek fel. Természetesen az internetnek köszönhetően a mostani helyzet ellenére is napi kapcsolatban vagyunk velük.