Megragadva az alkalmat, egy kis beszélgetésre kértük. Péter ritkán tud ellátogatni szülővárosába,leginkább a hírekből értesülünk sikereiről. Sorra nyeri a forgatókönyvíró pályázatokat, egyre inkább bekerülve a filmipar vérkeringésébe. Szakmai előmeneteléről, gyökereihez való kapcsolatáról, és terveiről beszélgettünk vele.

Örülök, hogy Komlóson találkozhatunk, mi újság veled Péter?

Hol is kezdjem? 2019-ben elkezdtem a nemzetközi forgatókönyvíró versenyekre nevezni, nyilván egyrészt azért, hogy kiderüljön hol is tartok én az írás szintjén, másrészt azért mert mindig álmom volt, hogy egyszer nemzetközi mozifilmeknek az írója, vagy rendezője legyek. Most ugranék is egyet az időben, kihagyva a küzdelmes részt, jelenleg 36 díjam van, ami azért fontos, mert ezekre a versenyekre nemegyszer 3-4, de akár 6-7 ezer script is érkezik, tehát nagyon sok versenyző van a világ minden tájáról. Jelenleg ott tartok, hogy 5 alkalommal sikerült a fődíjat is megnyernem, mindet az elmúlt 6 hónapban. Bízom benne, hogy fognak is még díjak bejönni, hiszen vannak olyan versenyek, amelyekről nem vagyok hajlandó lemondani. Ezt úgy értsd, hogy volt ahová 2 évig nem kerültem be, és ez rettentően bosszantott, de most sikerült, egymás után háromszor lettem top40-es 4000-ből, három különböző script-el. Azt még tudni kell, hogy én grafomán vagyok, másokhoz képest nagyon gyorsan írok. Például 2-3 hét alatt egy mozifilm forgatókönyvét megírom, és nagyon fontos volt számomra, hogy ezeket a díjakat 10 scriptem nyerte. Tehát egy megerősítést kaptam, hogy nem csak 2-3, de több történetem is elég erős a nemzetközi versenyeken.

Honnan ered ez a gondolat-gazdagság Nálad, hiszen ez az alapfeltétele annak, hogy ilyen gyorsan tudjál alkotni?

Amikor Michael Jacksont megkérdezték, hogy honnan jön a tehetsége, Ő mindig azt mondta, hogy Istentől kapta. Mindenki másban hisz, én abban hiszek, hogy vannak dolgok, amik okkal történnek az életünkben, az univerzumnak vannak tervei, ha lehet így mondani. A tehetség nem minden. Elképesztő kitartás, alázat és szorgalom kell ahhoz, hogy a tehetségedet fejleszd. Sok esetben nem az jut előre, aki tehetséges, hanem a közepesen tehetséges, aki nagyon-nagyon sokat dolgozik azon, hogy még jobbá váljon. Valamit kapunk, és rajtunk múlik, hogy ezt hová fejlesztjük.

A beszélgetésünk helyszíne nyilván nem véletlen. Nem messzire vagyunk attól a helytől, ahol a Te szüleid üldögéltek nagyon sokat kézenfogva. Ők azok, akik generációkat neveltek fel az iskolában, és akiktől Te magad is nagyon sokat kaptál?

Így van, én azt gondolom, hogy anyuék jó alapot adtak nekünk. Picit fogtak is minket, és picit szabadon is neveltek, de ami a legfontosabb, hogy ők nem féltétlenül tudták azt, hogy az én álmaim mennyire nagyok, de nem akadályozták soha. Amikor én elkezdtem erről álmodni, akkor nem húztak le a földre, nem mondták, hogy ebből én nem fogok megélni, és hagyjam annyiban. Ők hittek bennem, ami nagyon nagy erőt adott nekem. Anyu mondta egyszer, amikor arról panaszkodtam, hogy szomorú vagyok, mert egy senki vagyok, hogy ők már régen feladták volna, és nagyon sok ember feladta volna, de látják, és tudják, hogy én képes vagyok rá, és én meg tudom csinálni. Tehát nagyon fontos a fiatalok számára, hogy valaki higgyen bennük.

Amilyen szeretettel beszélsz róluk, és szoktál írni is róluk, szerintem ők ugyanolyan mérhetetlen nagy büszkeséggel tekintenek le Rád.

Ezt én nem tudom, de az egyik ok, amiért én nagyon sokat küzdök, az az, hogy ők már akkor is nagyon nagy büszkeséggel néztek rám, amikor én még ezt nem érdemeltem ki, nem dolgoztam meg érte. Sokáig azt gondoltam, hogy ha én nyerek, azzal betöltöm ezt az űrt, de mostanában kezdem megérteni, hogy ez soha nem fog megtörténni.

A Tótkomlósról indult Tetljak Peti meghódította Amerikát, de mi újság Magyarországon?

Helyesbítenék, még nem hódítottam meg, de kopogtatok az ajtón. Ez egy olyan szakma, ahol lehet, hogy kinyílik egy ajtó, de utána be is csukódik rögtön, tehát nagyon szerényen és óvatosan kell bánni a sikerekkel. Én azt gondolom, hogy jó úton vagyok, és az amerikai karrier is be fog érni. Magyarországon az első filmünk, a 129 végre elkészül, amit én írtam, rendeztem és az egyik producere vagyok. Azért tartott sokáig, mert független filmesek vagyunk, állami támogatást nem kaptunk, másrészt pedig ez egy nagyon látványos sci-fi lett végül, amihez idő kellett, illetve hát pénzhiány is volt. De most végre elkészülünk lassan és reméljük, olyan 6-8 hónapon belül a mozikban találkozunk.

Ilyenkor fontos és kötelező kérdés, hogy mik a további tervek?

A további tervem az, hogy fejlődjek, hogy ne felejtsem el azt, hogy honnan jöttem, hogy az a szerénység, amire anyukám nevelt, az megmaradjon, mert szerintem ez kell a fejlődéshez. Szeretnék jobb íróvá, jobb rendezővé válni. Jelenleg 25 mozifilm forgatókönyvem van kész, nyilván jó lenne, ha minden évben tudnék egy filmet forgatni, de a világ jelenlegi helyzete miatt sajnos nem lehet tudni, hogy mi lesz. Terv az, hogy magyar és külföldi filmet is forgassak, a szakmában dolgozhassak, és megélhessek belőle. Illetve nagyon fontos, hogy kerek legyen a magánéletem, legyen család, gyerekek… ezen vagyok jelenleg. Én hiszem azt, hogy az örömök, a sikerek azok borzasztó üresek, ha ezeket az ember egyedül éli meg.

Nagyon ritkán jutsz el Tótkomlósra, de azért időnként szakítasz rá időt?

Azért nem jöttem sokáig, mert a barátaim előtt is borzasztóan zavart az, hogy mindig csak a tervekről beszéltem, de most végre történtek komoly dolgok és előrelépések. Meg nem nagyon tudtam feldolgozni, hogy a család nagy része meghalt. Nehéz úgy látni a gyerekkorunk utcáit, tereit, hogy előjön a rengeteg emlék, és ez nagyon fájdalmas és szomorú volt sokáig. Most először volt az, hogy megérkeztem, és jó érzés fogott el. Idő kellett.