Ez a gyönyörű idő, sportolásra is csalogat minket, de amennyire tudom számotokra a rossz idő sem akadály, hiszen ti jó és rossz időben egyaránt itt vagytok a pályán?

Kusztos Lindával beszélgettünk.

Ez így van, vagy a pályán, vagy a város egyéb pontjain, de mindenképpen futunk, edzünk és készülünk. Ez nem időjárás-függő nálunk.

Többször látunk titeket így csapatban, hogy alakult ki ez a futócsapat?

Hála Istennek egyre népszerűbb sport a futás, és egyre több verseny van itt a közelben is, és külön-külön mindannyian jártunk versenyekre. Mivel kisvárosban lakunk, megismertük egymást, mindig beszéltünk pár szót, így kezdett kialakulni ez a dolog. Tavalyelőtt Szegeden voltunk egy félmaratonon, és ott is együtt futottunk, majd februárban Serfőző Ágival futottunk az Ice Star Run-on Orosházáról Tótkomlósra, és utána már tudatosan szerveztünk több közös programot. Végül tavaly októberben volt az első közös futásunk ezzel a csapattal, és azóta is közösen készülünk.

Egyre több alkalommal látunk benneteket a Facebookon is, ahol a különböző sikereitekről posztoltok. Milyen díjakat tudhattok eddig már a magatokénak?

Csapatban is, és egyénileg is az elmúlt évek alatt szép számmal sikerült díjakat nyernünk. Legutóbb egy maratonra készültünk Serfőző Ágival, ami sajnos meghiúsult a covidnak köszönhetően. Decemberben indult a felkészülésünk, és januárban derült ki, hogy törlik a versenyt. Mivel addigra már a felkészülés felén túl voltunk, úgy voltunk vele, hogy folytatjuk, és reménykedtünk, hátha mégis megrendezésre kerül később. Sajnos már tudjuk, hogy a tavaszi versenyek is törölve lettek, így aztán hazai pályán, becsületből lefutottuk ezt a távot.

Hogyan zajlott ez a „komlósi maraton”?

Külön-külön indultunk, mindenki a saját frissítő-csapatával. Kijelöltünk egy 7 km-es, kört itt a városban, amit 6-szor kellett teljesítenünk, és úgy időzítettük az indulást, hogy körülbelül egyszerre végezzünk, hogy közös legyen az öröm. Ez egyébként nagyon jól sikerült, mert nagyjából 2 perc különbséggel érkeztünk meg. A családunk és a barátaink készültek nekünk, és serlegekkel, befutó szalaggal vártak minket kárpótlásul. Ez egy plusz öröm volt számunkra, mert tényleg nem számítottunk arra, hogy így megünnepelnek minket.

Időeredmény tekintetében is volt egy kitűzött célotok, amit sikeresen véghezvittetek.

Igen, Áginak a második maratonja volt, és szerette volna az első idejét megjavítani, nekem pedig ez volt az első, és én a 4 órás álomhatárt szerettem volna átlépni, ami sikerült is, 3 óra 55 perc alatt értem célba. 

Hogy készültök ezekre a versenyekre?

Manapság a legtöbb ember az internetet hívja segítségül, így mi is ott kezdtünk el edzésterveket keresgélni, és találtunk egy olyat, ami beilleszthető volt a mi életünkbe. Heti 4 edzéssel készültünk, amiből háromszor voltunk a pályán hétköznap, és hétvégén mindig volt egy hosszú futásunk. Ezek 20-35 km közötti távok voltak.

Úgy gondolom, egyre többen foglalkoznak azzal, hogy valamilyen sportba kezdjenek. Mit tudnátok ajánlani azoknak, akik egy kicsit óvatosan nyúlnak a futáshoz, hiszen talán ez a sport igényli a legnagyobb kitartást?

Valóban, és talán sokan nem tudják, hogy ez a legkeményebb szárazföldi sportág, mert az összizomzat 70%-át mozgatja közben az ember. Én azt gondolom, hogy sokan ezt természetesnek veszik, hogy tudnak futni. Kijönnek, futnak, belekezdenek, és akkor jön a térdfájás, a csípőfájdalom, a szívverés, és még sorolhatnám. Ennek is meg kell tanulni a módját. Ezért én azt javaslom mindenkinek, hogy szánjon időt és energiát arra, hogy megtanulja ezt a sportot, és akkor biztos, hogy jönni fognak a sikerélmények, de a mértékletesség és a türelem nagyon fontos.

Említetted, hogy a láb-problémák elég gyakoriak futásnál. Hogy tudjuk ezt kiküszöbölni?

A fokozatosság elve, mint az élet minden területén, itt is nagyon sokat számít. Tehát az „egyszerre sokat” az ebben sem fog működni, sem fizikálisan, sem mentálisan nem fogja bírni az ember. Nagyon pici távokkal kezdeni és lassú tempóval, felváltva sétálni és kocogni. Aztán szép lassan lehet az arányokon változtatni. A séta részeket felváltani a kocogással, aztán fokozatosan növelni a távokat is. De ennek tényleg időt kell hagyni, hogy a test is hozzászokjon ahhoz, hogy egy ilyen terhelést kap, és így ezek a fájdalmak elkerülhetőek. Illetve aki utána rááll arra, hogy ezt a sportot választja, és hetente többször űzi, ott mindenféleképpen egy úgynevezett keresztedzés szükséges, ahol másfajta mozgásformával kell edzeni az izmokat.

8 éve foglalkozol futással, azóta jársz rendszeresen edzeni. Mit adott neked ez a sport?

Gyakorlatilag az egész életet. Gyerekkorom óta egy autoimmun pajzsmirigy alulműködéssel küzdök, és felnőtt koromra rengeteg társbetegség is jelentkezett hozzá, sőt 10 évvel ezelőtt egy stressz betegség is előjött. A
depressziótól a mentális és fizikális problémákig minden kijött rajtam. Ilyenkor azt szokták tanácsolni, hogy szedjen nyugtatót az ember, és ne idegeskedjen. Én ezek helyett választottam azt, hogy „kisportolom” magamból. Nem csak mentálisan sikerült felépülnöm, és leadnom a súlyfeleslegemet, hanem egy teljesen új életszemléletet is kaptam, és így lettem örök barátságban a futással.

Remélhetőleg hamarosan lehetnek újra versenyek. Mire készültök legközelebb?

Van egy nevezésünk az ULTRA BALATONRA május közepén. Nagyon bízunk benne, hogy ez már valóban megrendezésre kerül. Oda már nem csak mi öten fogunk menni, hanem más komlósi csapattagokkal is kiegészülünk, és néhány vidékivel. Azt vállaltuk, hogy 24 óra alatt körbefutjuk a Balatont, ami 221 km lenne. Ez egy folyamatos váltófutás lenne 12 fővel, úgyhogy most ez a fő célunk, és azért szurkolunk, hogy legalább ez megvalósuljon.