A húsvét közeledtével tekintsünk vissza eleink - elsőként a Nagyhét (Nagycsütörtök, Nagypéntek, majd holnap Nagyszombat) hagyományaira. 

A jeles napok szokás- és hiedelemjárásai az embernek a közösséggel és a természettel szembeni magatartásának olyan rendjét határozzák meg, amelyet e napoknak kalendáriumi beosztásától, elhelyezésétől függően valósítanak meg. Ezek részint a faluközösség és a népi vallásosság előírásait (melyek sok esetben az egykori és a mai egyházi liturgikus szabályokon alapulnak), részint az ember saját boldogulását, betegségének elhárítását, egészségének megvédését, családja szaporodását, háziállatainak növelését biztosítandó hiedelmeit, szokáselemeit , valamint az ünnepi és munkarend legfőbb mozzanatait tartalmazzák. A természetnek a jeles napokon történő megfigyelésével, rátámaszkodó eljárásokkal, jóslatokkal az élet minden területén a saját hasznát kívánja szolgálni. A jeles napi szokások alkalmazkodtak a földművelő ember életviteléhez, aki télen jobban ráért a szertartások végrehajtására. 

A nagyhét (Veľkí tížďen) a húsvéti előkészületek jegyében (nagytakarítás, mángorlás, vasalás stb.) zajlott le. Nagycsütörtökön (Zelení štvrtok) volt a hagyományosan a konfirmáció és az első úrvacsora - vétel (spoveď). Nagypénteken (Veľkí piatok) főzték a sonkát, a kolbászt s a levében a kocsonyát (stuďeňia). Mind az evangélikus, mind a katolikus lakosság szigorú böjtöt tartott. E nap hajnalán a lányok a fűzfa alatt fésülködtek, közben varázsszöveget recitálva, hogy hosszú hajuk legyen, és szintén böjtöltek a jó férjért. A férfiak napkelte előtt fürdették a lovakat, a tanyákon kútvízzel mosdatták meg őket, hogy ne legyenek keléseik, ne csattogjon ki a bőrük. Ekkor herélték a kanokat, bikákat és a csikókat, hogy úgy szenvedjenek mint mint Krisztus.

                                                                                                                  Tótkomlós története és néprajza (1996)