Ma Húsvéthétfő van. Tekintsünk vissza e nap népi hagyományaira!

A húsvéthétfő (Veľkonoční ponďelok) annál mozgalmasabb volt. A legények kora hajnalban, két-három óra körül indultak el locsolni. Noha Gajdács Pál szerint a múlt század végén csak kölnivel locsolkodtak, a lányoknak a kútnál való locsolása az ’50-es évekig megmaradt, igaz, legtöbbször már csak kannából, vagy kancsóból öntöttek rájuk vizet a szobában, s párhuzamosan kölnivel is megszórták őket. Régen tréfás párbeszéd is kialakult a locsolók és a házigazdák között:

-          Máťe troška vodu? (Van egy kevés vizük?)

-          Ňemáme. (Nincsen.)

-          Aľe zme smední! (De szomjasak vagyunk!)

-          Sťe poľa stuňi išľi, prečo sťe ňepiľi? (A kút mellett jöttetek, miért nem itattatok?)

-          Aľe veď zme zabudľi, tak dajťe nám vodu! (Elfelejtettük, adjanak hát vizet!)

-          Mi víno aj pivo máme, napiťe sa to! (Nekünk borunk és sörünk van, azt igyátok!)

-          Keď ňemáťe, tak mi máme! (ha maguknak nincs, nekünk van!)

S ezzel locsolni kezdtek. Utána a legényeket a szobában terített asztalnál vendégelték meg. A lány a kedvesének virágot tűzött a kalapja mellé. A betelepített magyaroknál húsvéthétfőre virradóra zenés szerenádot is adtak a legények a lányoknak. Ezt a szokásukat nem hozták magukkal. De a kútnál való locsolás náluk is dívott még ezidőtájt. A legények náluk csak délig locsoltak, utána a lányok kaptak lehetőséget arra, hogy a legényeket valahol, valamilyen módon meglocsolják. Egy ideig Tótkomlóson is locsoltak még tréfából, de miután itt kedd volt a lányok locsolkodásának az ideje, s a szlovák lányok időközben abbahagyták, ez a játékos szokás is elhalt a helyiségben.

A locsolás azonban napjainkban is élő szokásnak tekinthető. A férfiak, gyerekek egyaránt felkeresik a rokonaikat, ismerőseiket. Ma a gyerekek szívesebben fogadják a pénzajándékot, s hozzá a csokoládétojást. A felnőttek jutalma továbbra is az étel és az ital. Egykor délután kocsmai tánc is volt és este bált rendeztek.